Olykor úgy érzem magam, mint aki egy másik bolygóról jött – és egyedül vagyok a kétségeimmel. Akkora a káosz bennem, hogy igazán jól esne egy kis megnyugvás. Tudni szeretném, miért történtek velem olyan felkavaró események az utóbbi időben. Mit rontottam el eddig, és mi a valódi küldetésem az életemmel? Merre induljak tovább?
Clarissa Greendale óvatosan kerülgeti a stúdióban felhalmozott bútorokat, amelyek a kellékesek csapatára várnak. A haja, és ruházata ugyanolyan kifogástalan, mint máskor, ám a szeme alatt mély árnyékokat láthatna egy figyelmes szemlélő.
Eltelik néhány hét, mire újra találkozunk. Tibor egy közeli kávézó előtt vár rám. Sötét színű garbó és zakó van rajta. Megviseltnek, fáradtnak látszik.
Miután az első valódi találka időpontjában megegyezünk, a következő napon párás, ködös hajnal köszön ránk. Bár általában az időjárás nagy hatást gyakorol a hangulatomra, most semmi nem hozhat ki a sodromból. Egész nap majd kiugrom a bőrömből.. Izgatottságomból persze a családom semmit nem vehet észre. Ebéd után olvasást tettetek, de titokban...
Miután nénikém befejezte okításomat, hazasietek, hogy mihamarabb kipróbáljam az általa javasolt gyakorlatot. Ahhoz képest, hogy korábban mennyire elutasító voltam a spirituális és ezoterikus témákkal szemben, most alig várom, hogy "elmerülhessek önmagamban" és rátaláljak végre a lelki középpontomra.
A magasles tetejéről az erdő legszélét is látni. Ez az a hely, ahol leggyakrabban bukkannak ki őzek és szarvasok a sűrűből, hogy a friss, ízletes füvet ropogtassák és igyanak az itt csörgedező Kalicsa-patak hűs vizéből. A nemes állatok jól tudják: ebben az időszakban senkitől sem kell tartaniuk. Kivéve az orvvadászoktól. De azokat távol tartja a...
A kandalló előtt gubbasztok egy óriási, mélybarna drapériába burkolt fotelben, és a gyógyteát kortyolgatom, amelyet Tekla néni kotyvasztott nekem. Különleges nyugtató főzet ez, ő maga szedte a hozzávalókat a kertjében. Mert Tekla – ahogy kislányként magamban elneveztem őt – egy valódi jóságos boszorkány. Legalábbis az én szememben.
Halk moraj hallatszik az óriási teremben, ahol a hitelközpont munkatársai dolgoznak. Mindig akad közöttük, aki telefonon egyeztet, folyamatos beszédfoszlányokra figyelhetne fel az ember, ha éppen más dolga nem akadna. Ez persze nem jellemző, hiszen itt mindenki roppant elfoglalt – vagy legalábbis annak akar látszani.
Az ébresztőóra kíméletlen hangja egy holtat is felébresztene. Tibor izzadtan ébred. Megint ugyanazt álmodta. Ahogy az utóbbi hónapokban annyiszor, most is megtörtént… Álmában mintha egy másik korban, egy másik életben járt volna. De álmaiban a körülmények egészen mások voltak: más volt a környezet, másképpen is jelent meg a lány is.
A barátnőkkel töltött délután gyorsan eltelik a régi közös emlékek idézgetésével, és a friss élménybeszámolókkal. Bár kezdetben nehezen engednek ki a fékjeim, végül sikerül feloldódni, és újra megtalálni a hangot a lányokkal. Szokásomtól eltérően most nem érzem úgy, hogy be szeretném őket avatni a magánéletem részleteibe.
