Ti kérdeztétek - én válaszolok

Amikor megjelent a könyv 2019 őszén, sok ismerősöm és kollegám tett fel kérdéseket A szinasztria című regény megszületésével kapcsolatban, később az olvasók közül is többen érdeklődtek tartalmi és formai kérdések iránt. Ezért döntöttem úgy, hogy a legjellemzőbb témákat összegyűjtöm. Ha további kérdésed adódna, kérlek írj üzenetet a "Lépj velem kapcsolatba" oldalon, vagy e-mailben.
- Miért kezdtél írni, mi motivált?
Mindig is szerettem írni, grafomán vagyok. Tanult szakmám az
újságírás (pontosabban kommunikációs szakember), és már kisiskolás korom óta
mindig írnom kellett valamit. Eleinte verseket gyártottam kockás füzetekbe, majd
cikkeket az iskolaújságokba, aztán rövidebb kalandos történeteket is. Ezek
eleinte Arthur Ramsome (a "Fecskék és Fruskák" könyvek szerzője) nyomdokain születtek.
Később Jókai és Victor Hugo voltak rám nagy hatással, majd a további
jellemváltozásaim nyomán jöttek a női szerzők: többek között Barbara Taylor
Bradford , Helen Fielding, Vavyan Fable és az örök klasszis, Agatha Christie,
aki a mai napig az egyik kedvenc szerzőm.
Mivel olvasni is mindig nagyon
szerettem, nehéz meghatározni, hogy kik voltak rám a legnagyobb hatással. Dan Brown is nagy példaképem, de nem hinném,
hogy valaha a nyomába érnék. Már csak
azért sem, mert ő túlságosan belemegy a miszticizmusba és az
összefüggés-elméletekbe. Ami persze nagyon izgalmas és érdekes, de én inkább a
belső világunk rejtélyeit kutatom.
Mindig nagyon érdekeltek az önfejlesztő könyvek és a pszichológia, de a
spiritualitás sem áll távol tőlem. Sok éve foglalkozom az asztrológiával is, illetve
az álmok üzeneteinek megfejtésével.
Szeretném az írásaimon keresztül is kifejezni mindazt, amiben hiszek.
Annak örülnék a legjobban, ha az összefüggések felismerésében másoknak is
segítene mindaz az üzenet, amit megpróbálok átadni. A célom az, hogy a regény közvetve járuljon
hozzá ehhez. Nagy öröm a számomra, hogy valamennyire igazoltnak látom e vágyam
teljesülését, mert már kaptam ilyen visszacsatolásokat.
- Hogyan született meg a regény?
Hosszú története van ennek a könyvnek. Mintegy tíz évvel
ezelőtt született meg bennem az elhatározás, hogy néhány naplórészletemet is
felhasználva egy konkrét novellát vagy regényt alkossak. Valójában eleinte
kissé más téma felé akartam elmenni, de aztán eszembe jutott, hogy
kombinálom a sztorit egy régebbi novellakezdeményemmel, mert adta magát a
dolog.
Innen jött az ötlet, hogy két szálon fut a cselekmény, ami végül
természetesen összeér. (Hiszen az élet is ilyen, de a valóságban nehéz
távolabbra helyezkedni a dolgoktól és úgy szemlélni a történéseket...) Természetesen
ez nem volt könnyű vállalás, mert a
főszereplők életének különböző mozzanatai és az idősíkok is váltakoznak. De talán éppen ettől pörgős és izgalmas az
egész. Több olvasóm is talán éppen ezért nyilatkozta azt, hogy szinte le sem
tudták tenni a könyvet, annyira magával ragadta őket a regény világa.
- Honnan jött a témaválasztás?
Amikor a regényt írni kezdtem, még nem voltam tisztában az
összes részlettel, sőt, valójában a vége még engem is meglepett. (Előfordult, hogy a történet szinte magát
írta. Ez főként éjszaka-hajnalban történt meg, amikor már a fáradtságtól alig
láttam a betűket, de mivel benne voltam az "áramlatban", csak írtam tovább,
mintha csak sugallatokat kaptam volna odafentről. Eufórikus érzés volt, és
hitet adott, hogy támogatnak az égiek, és tartsak ki. Többek között ezért sem
adtam fel - pedig volt, hogy hónapokig,
évekig nem jutott időm arra, hogy folytassam a történetet. Ezért is húzódott el
a regény megszületése nagyjából tíz évig. )
Tehát valójában az alap szituációból kiindulva, elsősorban a lelkiség és a lelki fejlődés oldaláról ragadtam meg a történetet.
Ehhez több érdekes álom kapcsolódott. Az álmok egy része egyébként saját álom
feljegyzéseimből származik. A naplóírás kezdetben arra is szolgált, hogy a
belső sugallatokat, a szimbólumok segítségével feltárható üzeneteket
értelmezzem, vagy legalábbis megkíséreljem azt. Ezek közül végül sokat
kigyomláltam, mert nem mindegyiket lehetett beilleszteni a régmúlt képei közé.
(Talán néhányukat felhasználom valamely következő regényemben.)
- Személyes élményeken alapul-e a történet?
Kis mértékben igen. Az alapötlet a naplóm
álomfeljegyzéseiből jött, illetve igen, az én életemben is akadtak érdekes
találkozások, és furcsa szituációk. De ezek csupán ötleteket adtak, amelyeket a
fiktív szereplők életvilágára vonatkoztattam, és sokszorosan átdolgoztam.
Sok olvasó számára a főszereplő narrátori
szerepe (egyes szám első személyben meséli a történetet) azt a lehetőséget
vetette fel, hogy ez egy személyes sztori. Bár valós helyszínekre ismerhetünk a
könyvben, az egyes események a valóságban nem történtek meg, ami már csak azért
sem lehetséges, mert a nem teljes mértékben kitalált szereplők több valós
személy tulajdonságaiból vannak összegyúrva.
Természetesen van rá esély, hogy
az életem szereplői közül néhányan magukra ismernek a könyvben, de ez csak egy
rövid időre merülhet fel, hiszen mindannyian csak a fejemben léteztek. Habár, egy
idő után mindegyik regénybeli alak önálló személyiséggé vált a szememben, és
szinte a szemem előtt elevenedtek meg,
mintha egy film pergett volna a szemem előtt. Ha sikerült a regényben olyan alakokat
szerepeltetnem, vagy olyan eseményeket, amelyek akár veled is megtörténhettek
volna, az talán azért nem meglepő, mert mindannyiunk életében előfordulhatnak
különleges találkozások, vagy olyan emberek, aki valamiért rendkívüli hatással
voltak ránk.