Ti kérdeztétek - én válaszolok

Amikor megjelent a könyv 2019 őszén, sok ismerősöm és kollegám tett fel kérdéseket A szinasztria című regény megszületésével kapcsolatban, később az olvasók közül is többen érdeklődtek tartalmi és formai kérdések iránt.  Ezért döntöttem úgy, hogy a legjellemzőbb témákat összegyűjtöm. Ha további kérdésed adódna, kérlek írj üzenetet a "Lépj velem kapcsolatba" oldalon, vagy e-mailben. 

- Miért kezdtél írni, mi motivált?

Mindig is szerettem írni, grafomán vagyok. Tanult szakmám az újságírás (pontosabban kommunikációs szakember), és már kisiskolás korom óta mindig írnom kellett valamit. Eleinte verseket gyártottam kockás füzetekbe, majd cikkeket az iskolaújságokba, aztán rövidebb kalandos történeteket is. Ezek eleinte Arthur Ramsome (a "Fecskék és Fruskák" könyvek szerzője) nyomdokain születtek. Később Jókai és Victor Hugo voltak rám nagy hatással, majd a további jellemváltozásaim nyomán jöttek a női szerzők: többek között Barbara Taylor Bradford , Helen Fielding, Vavyan Fable és az örök klasszis, Agatha Christie, aki a mai napig az egyik kedvenc szerzőm.
Mivel olvasni is mindig nagyon szerettem, nehéz meghatározni, hogy kik voltak rám a legnagyobb hatással. Dan Brown is nagy példaképem, de nem hinném, hogy valaha a nyomába érnék. Már csak azért sem, mert ő túlságosan belemegy a miszticizmusba és az összefüggés-elméletekbe. Ami persze nagyon izgalmas és érdekes, de én inkább a belső világunk rejtélyeit kutatom.
Mindig nagyon érdekeltek az önfejlesztő könyvek és a pszichológia, de a spiritualitás sem áll távol tőlem. Sok éve foglalkozom az asztrológiával is, illetve az álmok üzeneteinek megfejtésével.
Szeretném az írásaimon keresztül is kifejezni mindazt, amiben hiszek. Annak örülnék a legjobban, ha az összefüggések felismerésében másoknak is segítene mindaz az üzenet, amit megpróbálok átadni. A célom az, hogy a regény közvetve járuljon hozzá ehhez. Nagy öröm a számomra, hogy valamennyire igazoltnak látom e vágyam teljesülését, mert már kaptam ilyen visszacsatolásokat.

- Hogyan született meg a regény?

Hosszú története van ennek a könyvnek. Mintegy tíz évvel ezelőtt született meg bennem az elhatározás, hogy néhány naplórészletemet is felhasználva egy konkrét novellát vagy regényt alkossak. Valójában eleinte kissé más téma felé akartam elmenni, de aztán eszembe jutott, hogy kombinálom a sztorit egy régebbi novellakezdeményemmel, mert adta magát a dolog.
Innen jött az ötlet, hogy két szálon fut a cselekmény, ami végül természetesen összeér. (Hiszen az élet is ilyen, de a valóságban nehéz távolabbra helyezkedni a dolgoktól és úgy szemlélni a történéseket...) Természetesen ez nem volt könnyű vállalás, mert a főszereplők életének különböző mozzanatai és az idősíkok is váltakoznak. De talán éppen ettől pörgős és izgalmas az egész. Több olvasóm is talán éppen ezért nyilatkozta azt, hogy szinte le sem tudták tenni a könyvet, annyira magával ragadta őket a regény világa.

- Honnan jött a témaválasztás?

Amikor a regényt írni kezdtem, még nem voltam tisztában az összes részlettel, sőt, valójában a vége még engem is meglepett. (Előfordult, hogy a történet szinte magát írta. Ez főként éjszaka-hajnalban történt meg, amikor már a fáradtságtól alig láttam a betűket, de mivel benne voltam az "áramlatban", csak írtam tovább, mintha csak sugallatokat kaptam volna odafentről. Eufórikus érzés volt, és hitet adott, hogy támogatnak az égiek, és tartsak ki. Többek között ezért sem adtam fel - pedig volt, hogy hónapokig, évekig nem jutott időm arra, hogy folytassam a történetet. Ezért is húzódott el a regény megszületése nagyjából tíz évig. ) 
Tehát valójában az alap szituációból kiindulva, elsősorban a lelkiség és a lelki fejlődés oldaláról ragadtam meg a történetet. Ehhez több érdekes álom kapcsolódott. Az álmok egy része egyébként saját álom feljegyzéseimből származik. A naplóírás kezdetben arra is szolgált, hogy a belső sugallatokat, a szimbólumok segítségével feltárható üzeneteket értelmezzem, vagy legalábbis megkíséreljem azt. Ezek közül végül sokat kigyomláltam, mert nem mindegyiket lehetett beilleszteni a régmúlt képei közé. (Talán néhányukat felhasználom valamely következő regényemben.)

- Személyes élményeken alapul-e a történet?

Kis mértékben igen. Az alapötlet a naplóm álomfeljegyzéseiből jött, illetve igen, az én életemben is akadtak érdekes találkozások, és furcsa szituációk. De ezek csupán ötleteket adtak, amelyeket a fiktív szereplők életvilágára vonatkoztattam, és sokszorosan átdolgoztam.
Sok olvasó számára a főszereplő narrátori szerepe (egyes szám első személyben meséli a történetet) azt a lehetőséget vetette fel, hogy ez egy személyes sztori. Bár valós helyszínekre ismerhetünk a könyvben, az egyes események a valóságban nem történtek meg, ami már csak azért sem lehetséges, mert a nem teljes mértékben kitalált szereplők több valós személy tulajdonságaiból vannak összegyúrva.
Természetesen van rá esély, hogy az életem szereplői közül néhányan magukra ismernek a könyvben, de ez csak egy rövid időre merülhet fel, hiszen mindannyian csak a fejemben léteztek. Habár, egy idő után mindegyik regénybeli alak önálló személyiséggé vált a szememben, és szinte a szemem előtt elevenedtek meg, mintha egy film pergett volna a szemem előtt. Ha sikerült a regényben olyan alakokat szerepeltetnem, vagy olyan eseményeket, amelyek akár veled is megtörténhettek volna, az talán azért nem meglepő, mert mindannyiunk életében előfordulhatnak különleges találkozások, vagy olyan emberek, aki valamiért rendkívüli hatással voltak ránk.