A tudat mesterei
Fejlesztő hatású találkozások
"Soha nem tudhatjuk egy találkozás legelején, hogy milyen szerepe lehet a későbbi életünkben. Sokszor még később sem jövünk rá sokáig annak a jelentőségére, hogy akit barátunknak vagy szeretőnknek vagy Isten tudja épp minek is nevezünk, milyen fontos szerepet is tölt be az életünkben." - fogalmazza meg a A SZINASZTRIA című regény egyik alakja.
Tekla, akit a főhős - aki egyúttal a történet narrátora is - "jóságos boszorkány" jelzővel aposztrofál, többször igyekszik rámutatni a dolgok mögött rejtőző igazságra.
Ám igyekezete sokáig hiábavaló marad. Őt azonban nem olyan fából faragták, aki feladná az elveit és önmagát - hiszen jól tudja: az igazságot képviseli. Az sem érdekli, ha egy életen át kívülállónak tartják az ismerősei.
Mindannyiunk életében akadhatnak ilyen személyek, akik ugyan fáklyaként jelzik az utat, mégis sokszor nehezen vesszük ezt észre. Hiába kapunk elég információt és instrukciót, a saját konokságunk és szűklátókörűségünk miatt ezek sokáig lepereghetnek rólunk. Egészen addig, amíg végül - igaz, talán kemény leckék árán - végül lehull a lepel, ami addig eltakarta előlünk a valóság valódi képét...
"Az élet groteszk tréfája az, hogy igazán csak akkor tanuljuk meg értékelni a másik embert, illetve a másik ember szerepét az életünkben amikor az már nincs. De ha igazán fontos volt nekünk, akkor az emléke el fog kísérni egész életünkben, és mindig lesznek olyan pillanatok amikor összeszorult szívvel gondolunk arra, hogy vajon ha Ő itt lenne most mit mondana." - jelenti ki Tekla A szinasztria című regény oldalán.