Clarissa

Clarissa Greendale óvatosan kerülgeti a stúdióban felhalmozott bútorokat, amelyek a kellékesek csapatára várnak. A haja, és ruházata ugyanolyan kifogástalan, mint máskor, ám a szeme alatt mély árnyékokat láthatna egy figyelmes szemlélő. 

Hetek óta rosszul alszik. Ma különösen rossz a kedve: idegesség szorítja össze a gyomrát, s a feje is fáj. De büszke tartással, egyenes háttal vonul, ahogy azt tőle megszokhatták. Senki nem sejti, hogy belülről már nem annyira magabiztos, mint általában. Jól megtanulta, hogyan leplezze bizonytalanságát. A színésznő gyors pillantásokkal méri fel a terepet: senki fontos nincs még jelen. Csupán néhányan bóklásznak a helyszínen, főként tanácstalan statiszták, akiknek láthatóan fogalmuk sincs arról, hogy pontosan mi dolguk lesz, és hol kellene helyet foglalniuk. Egyik-másik statiszta felismeri őt, s tisztelettel köszöntik, mint a sorozat egyik főszereplőjét. Tartózkodóan viszonozza az üdvözlésüket. Általában dívaként viselkedik a feltörekvő színészpalántákkal: hűvösen, távolságtartóan, egy kicsit lenézően.

Egyre türelmetlenebbül jár a tekintete. Hamarosan kezdődik a forgatás. Hol lehetnek a kulcsemberek? Jól tudja, hogy ilyenkor még rendszerint lázas egyeztetések folynak a háttérben a napi penzumról. De Tony azt mondta, ide fog érni fél nyolcig. Az órájára néz: háromnegyed nyolc múlt. Bosszankodva összevonja szép vonalú szemöldökét. Mindig is gyűlölte, ha megvárakoztatták. Ha valakire várni kell, akkor az csakis ő lehet.
Ekkor meglátja az egyik operatőrt. A férfi slampos, kopott farmernadrágban, kinyúlt pulóverében matat egy óriási fekete táskában. Nyilván most készül elő a munkára.
– Hahó, Karl. Nem tudod, merre van Anthony? Sürgősen beszélnem kell vele.
– Jó reggelt, Miss Clara – néz fel a férfi. Az affektáló, fensőbbséges hang nem hatja meg a férfit, hozzászokott már ehhez. Túl régóta dolgozik a filmes szakmában ahhoz, hogy érdekeljék a külsőségek - Clarissa Greendale szemléletmódjával szöges ellentétben. Számára a színésznő csak egy a több tucat nőstény közül, akik a szereplőgárda tagjai. S akik persze mind magukat tartják a legkülönbnek.
– Ma még nem láttam, de elég korán van még – veti oda félvállról, majd tovább kotorászik a felszerelésében.
Karl egy furcsa, magának való figura, aki nem figyel fel még az ő női bájaira sem. Talán nem is a nők érdeklik – gondolja magában a színésznő. Ahogy a percek telnek, az asszony türelmetlensége fokozódik. Ha ennyire elhúzódik a megbeszélés, talán jobb volna hátramenni az irodákhoz. Bár egyrészt szívesen halogatná ezt a kellemetlennek ígérkező beszélgetést, nem teheti. Most minden perc számít!
Jó előre végiggondolta, mit és hogyan fog mondani, igyekezett felkészülni a várható reakcióra. Tony nyilván nem fog örülni, ha megtudja, hogy át kell íratnia a következő részek szövegkönyvét. Őt ugyanis most egy időre nélkülözniük kell... – A gondolat elkeseríti. Tőle szokatlan módon, az ajkába harap és a körmét a tenyerébe vájja. Teste önkéntelen mozdulatai őt magát is meglepik. Hirtelen gyengeség fogja el, le kell ülnie.
Egy ócska, félretolt kellék fotelre roskad le. Hosszú évek óta nem fordult elő, hogy ilyen rossz érzések töltötték volna el. Régóta érlelődik benne a gyanú, hogy Tony – aki nem titkoltan csak érdekből a barátja – egyre többször nélküle hoz döntéseket. Talán még ki is írná a sorozatból, ha nem lenne venné számításba, hogy ő szerzi meg a pénz nagy részét, pontosabban Tibor. Legalábbis eddig így volt. De most minden meg fog változni. Ha pedig a férje kiszáll, a szponzorok jó része is ki fog hátrálni a sorozatból.

Az anyagi javak eddig hatalmat adtak a kezébe, és Clarissa jól tudott élni ezzel az előnnyel. Ám tisztában volt vele, hogy a harmincas évei végén járó, ambiciózus Tony eddig is csak azért bízta rá a főszerepet és azért bújt vele ágyba, mert nagy szüksége volt a Tibortól származó pénzre. Tony olykor azt is éreztette vele, hogy nem ő az egyetlen nő a környezetében, akivel jó viszonyt ápol. Hónapok óta tartó kapcsolatuk dacára a férfi talán a sorozat fiatalabb színésznőcskéit is fel-felpróbálta olykor. Bár őt eddig ez csöppet sem zavarta, talán még imponált is neki az ifjú titán életrevalósága, most aggasztóan hatott rá a gondolat. Úgy érezte, a fiatal rendező pont annyira gátlástalan, amennyire ő is az lenne hasonló helyzetben. Ez a feltételezés pedig egyáltalán nem nyugtatta meg.

Mindig könnyű szívvel tiport el bárkit, aki az útjában állt. De most, hogy megdőlni látszott a befolyása, szorongás uralkodott el rajta. Komolyan tartott attól, ha kiderül, hogy megszűnik a Tibor által szerzett anyagi támogatás, Tony kiírja őt a sorozatból, amelyben az utóbbi évek egyik legjelentősebb alakítását nyújtotta. A kritikusok több alkalommal megfogalmazták: most érte el karrierje csúcsát. Ez pedig azt is jelenti, hogy ha itt véget ér a szerepe, egyre jelentéktelenebb megkeresésekre számíthat, s ezzel hamarosan filmszínészi pályafutásának is búcsút mondhat. Vissza kell tehát csábítania a férjét. Nincs más választása: bármibe is kerül, vissza kell könyörögnie magát. A fiatal rendező gyanakvását pedig el kell altatnia. Muszáj halogatni az igazság napfényre kerülését. Bízva képességeiben, méltán remélte: talán sikerül a terve, és minden rendben lesz.

Végre lépteket hall közeledni. Tony érkezik loholva, tornacipőben, rojtos farmerban. Ebben a szerelésben, simára borotvált arccal még harmincnak se néz ki. Clarissa szája fanyar mosolyra húzódik: íme, a jövő nemzedéke. Slampos, és a rágó folyton a szájában van. A kiejtése éppen annyira közönséges, mint az amerikai filmeken felnőtt generáció legtöbbjének. De a tehetsége kétségtelen, s nagy jövő áll még előtte. Ő pedig jól tudta, hogy érdemes az eljövendő irányzatok egyik képviselőjével bizalmas kapcsolatot ápolni, ha még egy darabig a színészi pályán szeretne maradni. S mivel számára ez egyet jelentett az élettel, esze ágába sem volt lemondani róla. Jól tudván, hogy Tony számára legalább annyira hasznos a kapcsolatuk, mint neki együtt dolgozni a fiatal rendezővel, eszébe sincs nyílt lapokkal játszani. Azonban magyarázattal kell szolgálnia, hová tűnik el egy időre. Remélte, hogy csupán néhány napot kell abban az országban töltenie, ahová soha nem utazott szívesen, most mégis kénytelen… Ha most nem megy Tibor után, talán végérvényesen le kell mondania róla.

– Édesem, olyan sápadt vagy. Rosszul érzed magad? – Tony eltúlozott mozdulattal öleli át az asszonyt, majd aggódó tekintettel vizslatja az asszony viaszos arcát, karikás szemeit.
– Igen, Tony, pont erről akartam beszélni veled… Az utóbbi időben nem vagyok jól. Egy kis időre eltűnnék, vidékre utazom. Nem tudok most játszani. Kérlek, oldjátok meg valahogy…
– De Drágám! Hogy gondolod ezt? – kap drámaian a szívéhez az ifjú rendező. – Ne tedd ezt velem. Pont most akarsz pihenőt? Hogy az istenbe oldjam ezt meg ilyen hirtelen? Legalább ma még próbáld összeszedni magad, csak néhány mondatod van a mai jelenetben. Csodálatosak a sminkeseink, tudod jól. Holnapig meg kitalálok valamit. Van még néhány spot, amit amúgy is meg kell csinálni, és azokban egyébként sem szerepelnél.
– Rendben van. Mindent megteszek, hogy a forgatás ne álljon le. Köszönöm, hogy annyira megértő vagy – mosolyog rá Clarissa megkönnyebbültséget tettetve.
– És mégis, mennyi időre mész el?
– Nem tudom pontosan… Legfeljebb néhány napra.
Tony Braile bozontos hajjal ékesített fejét vakarja.
– Jól feladtad nekem a leckét… De persze te nem tehetsz róla. Apropó. Van esetleg információd a támogatói pénzről? Még nem érkezett meg. Pedig nagyon várjuk, mert nagyobb összeget ígértek. Majd rákérdezhetnél Tibornál, érdeklődjön utána. Tényleg eléggé kellene a pénz, rövidesen kifizetések lesznek, aztán kiürül a kassza. Nincs elég zseton a folytatáshoz.
– Természetesen minden rendben lesz. Majd… kifaggatom őt, amint újra Londonban lesz. Sajnos most nincs itt. Néhány hete Magyarországra utazott.
– Azért csak kérdezz rá, kérlek. Biztosan sűrűn beszéltek telefonon.– Tony feszülten, jelentőségteljesen néz rá. – Gondolom, neked is fontos lenne, hogy menjen a show tovább.
Clarissa hidegen viszonozza a pillantását. Nagyon jól tudja, hogy mire céloz. A pénz miatti aggodalmát pedig igencsak eltúlzottnak gondolja; ennyire rosszul azért nem áll a produkció kasszája.
Csak rám akar ijeszteni, állapítja meg mérgesen. De az arcán ebből semmi sem látszik.
– Meglátom, mit tehetek… – vonja meg a vállát. – De most mennem kell. Tudod, sok dolguk lesz velem a sminkeseknek…
Azt természetesen sosem vallaná be, hogy hónapok óta, amióta a férjével összevesztek, alig váltottak néhány szót. Ha mégis beszélnek, ridegen válaszolgat, és a válással kapcsolatos teendőket sorolja. Semmi személyes, semmi nosztalgikus visszaemlékezés… és semmi filmes téma nem jöhet szóba.
Tony mindenesetre megelégszik a válasszal. Rohan is tovább, hogy munkára bírja a lézengő kollegáit. Az idő rettenetesen drága, különösen akkor, ha filmgyártásról van szó.

Clarissa az ebédszünetben végleg eldönti: minél előbb utaznia kell. A stúdió egyik öltözőnek használt kis helyiségébe vonul. Az ügyvédjétől újabb megerősítést kér telefonon. Az elmúlt napokban többször hosszasan tárgyaltak, de néhány fontos részlet még egyeztetést igényel. Miután végre minden kérdést átbeszéltek, leteszi a telefont és büszkén kihúzza magát. Sötétvörös hajzuhatagát hátraveti, szépen szedett szemöldökét konokul összeráncolja. Készen áll arra, hogy megküzdjön azért, ami az övé. Körmeszakadtáig ragaszkodni fog a Pall Mall fölötti hatodik emeleti lakáshoz, ahol az elmúlt tíz évet – többé-kevésbé – együtt töltötték Tiborral. De mégis, honnan veszi a bátorságot a férfi, hogy éppen most akarja elhagyni őt?!

Valójában, ha igazán őszinte lett volna magához, már régen észrevehette volna, hogy valami megváltozott a kapcsolatukban. Tibor már ősszel is furcsán viselkedett: sokszor elmélázott, gondolataiba merült. Kihúzta magát a partik alól, nem úgy nevetett, mint azelőtt. Pedig ő úgy érezte, hogy igazán sokszor megpróbálta felvidítani. Miért kell most úgy éreznie magát, mint egy levetett, divatból kiment ruhadarab?
Azzal tisztában volt, hogy Tibor sosem tekintette igazi otthonának Londont, csupán főhadiszállásnak, amikor az Egyesült Államok és Magyarország között ingázott.
Amióta ismeri őt, mindig sokat utazott. Ezt ő el is fogadta, hiszen neki is kényelmes volt így: a korábbi életvitelét folytathatta tovább. Csak azt kötötte ki, hogy ő Londonban akar élni, hiszen ott nőtt fel, ott élnek a barátai, ott áll a színház, amelynek a karrierjét köszönheti, és ahol most is rendszeresen játszik. Ezt csak egy-egy filmszerep kedvéért volt hajlandó megszakítani. A házasságuk első éveiben néhány rövidebb időszakra Tiborral tartott Magyarországra, aki megmutatta neki Budapestet, a Balatont, a hegyvidékeket, és elvárta volna tőle, hogy elolvadjon a gyönyörűségtől. Ez mind nagyon szép is volt, de sosem dobbant meg tőlük a szíve. A férfi szerette volna a táj szépségeit is megmutatni, de Clarissa a túrázás gondolatától most is elborzad, ahogy eszébe jut az egyetlen kirándulás, amelyre vállalkozott.
Tibor barátaival nem sokszor találkozott, de ezt cseppen sem bánta, mert érzékelte az ellenségességüket. Volt köztük olyan is, aki kerek-perec közölte vele, hogy tévedésnek tartja a házasságukat és nem érti, mi ütött Tiborba, amikor elvette őt. Miután így vérig sértették, még kevésbé volt kedve a férje hazájába látogatni.
De most nincs más megoldás: oda kell utaznia. Csak egy esélye van: bármi áron vissza kell csábítania a férfit. Azon túl, hogy igenis, a maga módján, valamennyire még mindig szereti ezt a behemót magyart minden visszafojtott vehemenciájával együtt (hiszen ez teszi őt igazán őrületes szeretővé), szüksége van a férfi tárgyalóképességére, gazdasági-taktikai meglátásaira – és mindenekelőtt arra a jól kiépített kapcsolatrendszerre, amely az utóbbi években majdnem minden filmjének az anyagi sikerét biztosította.
Ráadásul nem is csak a nyilvánvaló anyagi okok miatt akarja annyira visszakapni őt. Az az igazság – vallja be magának halkan –, hogy olykor hiányoznak az esti beszélgetéseik. Azelőtt, ha ezer kilométerek is választották el őket egymástól, nem telt el egy nap sem anélkül, hogy ne beszéltek volna telefonon, vagy Skype-on.

Tibor gyakran megkérdezte őt a hogylétéről, és az érzelmi hullámzásaiban igyekezett az arany középútra visszavezetni. Ha bizonytalan volt önmagában – ami a legtöbb színésznőnél gyakran előfordul –, segített megerősíteni az önbecsülését.
Tony nem ennyire empatikus, és a saját belső világával van elfoglalva. Ő nem az a férfi, akivel a hétköznapokat is el tudná képzelni. Vele túlságosan impulzív, túlságosan is pörgős lenne az élet, s valószínűleg néhány hónap alatt az őrületbe kergetnék egymást. Tibor mellett szeretőnek használni őt tökéletes volt és persze nagyon kényelmes. De ennek is vége lesz, amint kiderül, hogy a pénzcsapot elzárták… – A gondolattól önkéntelenül ökölbe szorul a keze.
Legszívesebben az asztalra csapna dühében. De uralkodnia kell magán, s ő képes is erre. Szigorúan, kritikusan a szemközti falra függesztett tükörbe pillant. Egy vonzó, már nem annyira fiatal, de még mindig erős csáberővel rendelkező nőt lát benne. Bár soha senkinek nem vallaná be, azért van önkritikája és tudja magáról, hogy csupán erős közepes színésznő, ráadásul rohamosan közeledik a negyedik ikszhez. És még nem tart a karrierje csúcsán… Talán soha nem is fog odáig eljutni. Pedig még azt a gyereket is elvetette. Amikor végre összejött volna… Úristen, Tibor mennyire vágyott rá. De a baba a legalkalmatlanabb pillanatban fogant meg… Tönkretette volna a szépen ívelő karrierjét. S ő inkább tett arról, hogy többet ilyen ne fordulhasson elő. Mélyet sóhajt. Hogy lehetettem ilyen ostoba?! – kérdi önmagától. Mi van, ha éppen egy gyerek biztosította volna be a házasságukat? Így most nincs adu ász a kezében. Ha Tibor tényleg úgy hagyja el, hogy egy fillért sem kap, nagy bajban lesz.
Egy pillanatra fájdalom suhan át az arcán. Az önsajnálat görcsbe rántja a gyomrát. De aztán gyorsan rendezi a vonásait. Ebben igazán profi. Ahogy abban is, hogy képes legyen félretenni az érzelmeit, ha kell.

Néhány másodpercig behunyt szemmel álldogál. Így könnyebb a gondolataira figyelni és a lényegre koncentrálni.
– Tiborom, tudom, mik a gyenge pontjaid. Nem tusz olyan könnyen félreállítani – mondja végül fennhangon, majd kajánul felkacag.
Tabletet kap elő, melyen villámgyors mozdulatokkal keres, majd néhány telefonszámot varázsol elő. Nem telik bele néhány perc, s már tárcsázza is kedvenc utazási ügynöke számát. A hangjában nyoma sincs aggodalomnak vagy zavarodottságnak. Bűbájos, mézesmázos hangon kezdi:
– Helló, Janet, drágám. Tudnál nekem repülőjegyet szerezni Budapestre, holnapra? Igen, jól hallottad. Holnapra. Hogy mondod? Nincs már hely az első osztályon? Ó, ez sajnálatos. De akkor is muszáj gépre szállnom… Jó lesz a turistaosztály. Kedves vagy, hogy így aggódsz miattam, de nem lesz ezzel gond. Ki fogom bírni azt a pár órát. Nem, nem tűr a dolog halasztást. Persze, megfizetem a felárat, csak intézd el! Köszönöm.

A beszélgetés néhány perce alatt Clarissa mintha teljesen más emberré válna. Nyoma sincs már az arcán az iménti rövid elbizonytalanodásnak. A jól végzett munka tudatával felvértezve, a szokásos magabiztos nyugalmával, határozottan indul a következő jelenet helyszínére.

*********************************************************************************************************************

A történet folytatódik!!! (KLIKK IDE, ha látni szeretnéd az összes közzétett fejezetet!)

A legnagyobb karmikus leckéket általában párkapcsolatainkon keresztül tanuljuk meg. Minden élethelyzetünk azt a célt szolgálja, hogy tanuljunk és fejlődjünk az életünk során.
A SZINASZTRIA - Időtlen szerelem című regény azt meséli el, miképpen változhat meg a gondolkodásunk az álmaink üzenete által, és mit tanulhatunk meg karmikus vonatkozásban a párkapcsolatainkról.

IDE KATTNTVA EGYBEN IS MEGVÁSÁROLHATOD A REGÉNYT KEMÉNYKÖTÉSŰ KIADÁSBAN VAGY ONLINE