Ébredés

Az ébresztőóra kíméletlen hangja egy holtat is felébresztene. Tibor izzadtan ébred. Megint ugyanazt álmodta. Ahogy az utóbbi hónapokban annyiszor, most is megtörtént… Álmában mintha egy másik korban, egy másik életben járt volna. De álmaiban a körülmények egészen mások voltak: más volt a környezet, másképpen is jelent meg a lány is.

Még álomittasan, lassan tér magához és konstatálja, hogy a saját ágyában, egyedül aludt az éjjel. Ez megnyugtatja. Annyira elevennek tűnt az álom, és ő attól tartott, hogy bajba sodorta, kihasználta és megbántott Viktóriát. Habár, ez utóbbi sajnos nem álom, hanem valószínűleg maga a szomorú valóság. Sóhajtva hátrasimítja a homlokát, és az órájára pillant. Hajnali öt óra van. Mindig ilyentájt riad fel, ha ezek a furcsa álomképek jönnek elő. Érthetetlen…

Mintha egy folytatásos történet elevenedne meg éjszakánként a fejében. Ez nem lehet véletlen. Különösen azért nem, mert Viktória is rendszeresen szerepel bennük. Ő pedig meg van győződve arról, hogy csakis ő lehet az a lány, aki álmában is nagy hatást gyakorol rá. Mintha mindig egymásért küzdenének, de soha nem jön el a csodálatos beteljesülés?! Nem, ez nem lehet. Vagy mégis? Talán azt üzeni az álom, hogy ha nem teszi meg a szükséges lépéseket, valóban sosem fog eljönni az a pillanat, amikor újra a karjában tarthatja a lányt?
– Kávé kell – gondolja tétován. A kezei automatikusan elvégzik a megszokott mozdulatokat, de az esze távol jár. Az éjszaka képeit próbálja emlékezetébe idézni, hátha megérti végre azok jelentését.
Kamaszkorában gyakran álmodott arról, hogy felfegyverkezve, harcosokkal körülvéve menetel, csatázik, ellenfelet üldöz, de vajon ennek van-e köze ezekhez az álmokhoz?

Amikor a reptéren meglátták egymást, Viktória tekintetében nem volt semmiféle kihívás, amivel annyi nőnél találkozott, akik hatással voltak rá. Sőt, inkább mintha megriadt volna, amikor ő közeledni próbált hozzá. Talán valami halovány sejtelem fogta el, mintha megérezte volna, hogy tartania kell tőle? Tibor homlokráncolva próbálja felidézni a történteket. Az a sejtelem fogja el, hogy ez a kapcsolat túlnyúlik rajtuk, és talán a téren és az időn is.
Furamód, a rendszeresen visszatérő álmokban saját magát olykor bokáig érő köntösben, egyfajta kaftánban látta, máskor félmeztelenül mosakodott egy tiszta vizű folyóban. Olyankor úgy hitte, szakállas volt. Az oldalán általában kard függött, a vállán íjtartó tegez. Némelyik álomképben a lányt ölelte, a másikban katonákkal az oldalán masírozott. Ha harcra került sor, mindig az élvonalban harcolt gazdagon felszerszámozott lován. Néha csak gyalogosan, mocsaras vidékeken, vagy végeláthatatlan füves pusztaságon gázolt előre, társai gyűrűjében. És legtöbbször a győzelem mámorát is érezte. Régen is álmodott hasonlókat, de azok mindig jó érzéssel töltötték el, amikor reggel visszaemlékezett rájuk. Sosem próbálta megfejteni a jelentőségüket, amíg gyermekkori olvasmányainak tudta be az eredetüket. Ám tagadhatatlanul nagy hatással voltak rá: talán ezeknek köszönhetően kezdett érdeklődni az íjászat és a lovaglás iránt. Éppen ezért, Magyarországi házából nem hiányozhattak az antik korokat idéző bútorok, régi fegyverek és lószerszámok. Akik látogatóba érkeztek hozzá, és nem ismerték őt igazán, csupán jópofa külsőségnek hitték a különös berendezést. Ám azok valójában sokkal nagyobb jelentőséggel bírtak a számára, mint pusztán díszítő elemek.

Az utóbbi hónapokban azonban valami megváltozott. Már nem jó érzéssel ébred hajnalonként, ha éjjel az álombéli tájakon jár. Nyomasztó a gondolat, hogy mostanában az álmai már nem csak a harcról szólnak… Ez a legutóbbi álomkép is nagyon furcsa volt. Szemét lehunyva próbál visszaemlékezni az éjszakai lidércnyomásra. Tudja, hogy ő volt a főszereplő, de mégis, mintha egy másik férfi lett volna... Legalábbis, ez a tudat jobban megnyugtatta volna. Ő biztosan sosem viselkedne így egyetlen nővel sem… De talán egy régebbi énje mégis ilyen volt, ilyen durva, és erőszakos?! Az álombéli férfi személyisége szöges ellentéte volt annak, mint amilyennek saját magát ismeri a valóságban. Vagy mindez benne van, csak mindeddig maga előtt is rejtegette jelleme ezen vonásait?

Vajon mit üzen ezzel az álommal a tudatalattija? Sűrű erdőben lovagolt, és üldözött valakit. Tudta, érezte, hogy becstelenek a szándékai. Nőt akart magának, mindenáron.
Az áldozat sokáig ott szaladt előtte. Végül persze a földre rogyott a kimerültségtől. Nem menekülhetett. Ő pedig, amikor utolérte, a földre lökte őt. Kegyetlenül, durván belé hatolt, nem számított, hogy az sikoltozva, kapálózva tiltakozott. Aztán mégis engedett, kényszerűen behódolt neki, hiszen urának tartozott ezzel. Amikor pedig a férfi belenézett a szemébe, olyan mély gyűlöletet látott benne, amitől most is megborzongott. Tibor azt már nem tudta meg, hogy mi lett a történet vége, mert abban a pillanatban felébredt. Soha korábban nem álmodott erről. Különösen az erőszakos jelenet zavarta. Honnan jönnek ezek a fantáziaképek? Ő nem így gondolkodott. A nőket mindig nagyon tisztelte, soha senkin nem tett volna erőszakot. És ez álombéli lány nagyon is emlékeztet Viktóriára, arra a barna hajú, villogó kék szemű lányra a reptérről, a kis gödröcskékkel a szája szegletében. Mintha összekeveredett volna az álom és a valóság.

Érzi, hogy a szíve elszorul a gondolatra: mi van, ha az álmok arra figyelmeztetik: rosszat tesz a lánynak, ha közeledik hozzá? És mi van, ha azt is jelenti mindez, hogy már valamikor, egy előző életükben ismerték egymást, és ő bántotta a lányt? Kárpótolhatja-e valaha az elszenvedett fájdalomért, megalázottságért? Jobb, ha békén hagyja, vagy inkább pont azért kell vele újra találkoznia, hogy tisztázódjon egy ki tudja, milyen régi történet? Vagy ez mind csak a fantáziája terméke? Hiába próbálja elfojtani magában a hirtelen támadt, irracionálisnak tűnő érzéseit, az észérvek egyszerűen nem győzik meg a tudatalattiját. Pedig racionális döntésnek tűnik, hogy ne kezdjen kapcsolatot egy nála jó húsz évvel fiatalabb lánnyal – mégsem sikerül őt kiverni a fejéből. Az első perctől gyönyörűnek látta Viktória arcát, és minden porcikáját ismerősnek sejtette. Ez volt a legfurcsább az egészben. Ismerni valakit – és mégsem. Kívánni valakit – és közben mégis tartani tőle.

– Viktória – suttogja most a sötétségnek, és visszahanyatlik a párnájára. A hajnali derengés halovány fényében az árnyékok a lány alakját kezdik felölteni. Csak a képzelet játéka ez, de kellemesen megbizsergeti Tibor elgyötört szívét.
– Miért is nem megyek és ölelem át? – feddi meg magát. Ugyanakkor azt is jól tudja, hogy talán kockázatos még bármibe belekezdeni. A válási procedúra éppen csak elkezdődött, és várhatóan nem lesz egyszerű megszabadulnia Clarissától. Nem lenne szabad most semmi óvatlanságot tenni.
Az értelem és az érzelem vív harcot a bensőjében, és az utóbbinak ad teret. Elhatározza, hogy végre felkeresi a lányt. Akármit mond is az esze. Most már a szívére akar hallgatni! Így is túl sokáig várt ezzel. A telefonszámát ugyan elfelejtette elkérni Viktóriától, de a címére még emlékszik. Csupán néhány utcányira van a szülei egykori otthonától. Egy pillanatra bánat szorítja össze a szívét.
– Szegény anyám nem örülne, hogy évek óta üresen áll a lakás... Mennyire szerette volna, ha újra gyerekzsivaj töltötte volna be a szobákat! És ez most már talán soha nem is következik be. Túl sok időt vesztegettem el Clarissára. Most pedig már túl késő ahhoz, hogy legyen, aki tovább vigye a nevemet – sóhajt fel rezignáltan.

A mindig túl hangos racionális elméje halkan duruzsolva a tudatában, ismét arról próbálja meggyőzni, hogy súlyos felelőtlenség volna közel ötvenévesen gyermeket nemzeni. De egy másik belső hang, talán az ébredező tudatosság a szívében, azt súgja: a szerelemhez sosincs késő. Jó volna hinni ebben…

*********************************************************************************************************************

A történet folytatódik!!! (KATTINTS IDE, ha látni akarod az összes közzétett fejezetet!)

A legnagyobb karmikus leckéket általában párkapcsolatainkon keresztül tanuljuk meg. Minden élethelyzetünk azt a célt szolgálja, hogy tanuljunk és fejlődjünk az életünk során.
A SZINASZTRIA - Időtlen szerelem című regény azt meséli el, miképpen változhat meg a gondolkodásunk az álmaink üzenete által, és mit tanulhatunk meg karmikus vonatkozásban a párkapcsolatainkról.

IDE KATTNTVA EGYBEN IS MEGVÁSÁROLHATOD A REGÉNYT KEMÉNYKÖTÉSŰ KIADÁSBAN VAGY ONLINE