Munka vagy hobbi?

Egy szövegíró akkor tud igazán jó írni, ha élvezi, amit csinál. Éppen ezért, azt gondolom ez egy gyönyörű hivatás, ha az ember el tud jutni odáig, hogy már valóban ezzel a tevékenységgel töltheti a napjai nagy részét. Nekem személy szerint elég sokáig tartott, míg meg mertem hozni ezt a döntést.

Elhatározásainkat gyakran befolyásolja környezetünk véleménye, különösen fiatalabb életkorokban. Nálam is ez volt a helyzet. A családom nem tekintette munkának sem az újságírást, sem a könyvírást. Ezért sokáig én sem vettem magamat elég komolyan ezen a téren, és csak hobbiból írogattam verseket,
novellákat - de az iskolai újságok szerkesztőségében mindig feladatokat vállaltam. Végül az érdeklődésem mégis komolyra fordult, és kommunikációs szakon szereztem diplomát... Így már szabadnak tűnt az út az újságírói hivatás irányába! A valóság azonban ennél bonyolultabb volt.

Külsős újságíróként kezdtem dolgozni egy országos napilapnál, de anyagi okok miatt más munkát is kellett vállalnom. Egy idő után a mókuskerék kissé "bedarált", és ahelyett, hogy megpróbáltam volna jobban bedolgozni magam a szerkesztőségbe, évekre feladtam az álmaimat és az elveimet.

Azért nem tagadtam meg magamat teljesen: a városi lapba és egy regionális közéleti újságba írtam cikkeket. Később több online magazintól is kaptam szövegírói felkérést, így végül mégiscsak ebbe az irányba mozdult el a pályafutásom. Így van ez, ha valaminek nagyon meg kell történnie...