Túl az elveken

Az embernek sokszor meg kell lépnie olyasmit is, aminek már a gondolatától is kirázza a hideg. Clarissa régóta nem érezte magát ennyire kellemetlenül. Még hogy ő egy koszos kis budai kávézóban randevúzzon egy vadidegen férfival! Először visszautasította a magánnyomozó ötletét. Végül azonban kénytelen volt elfogadni a férfi érvelését: az átlagos emberek között elvegyülve könnyebb lesz megbeszélniük a részleteket.

Egy nőnek néha mit meg nem kell tennie a házassága megmentése érdekében! Halk sóhajjal lép be az ajtón, s a pultnál álló férfi kedves mosolyát figyelmen kívül hagyva, beljebb vonul. Bizonytalanul megáll, körbe néz, a megfelelő ülőhelyet keresi, ahonnan a bejáratot jól szemmel tarthatja, ő maga azonban fedezékben érezheti magát. Lehet, hogy ez csak egy elmaradott kelet-európai ország, ahol nem ismerik túl sokan a nevét, mégsem szeretné, hogy bárki meglássa és felismerje. Lesifotósok mindenütt vannak, ráadásul azoknak a hiénáknak átkozottul jó az arcmemóriájuk. Ez náluk foglalkozási ártalom.

Szombat délelőtt lévén, szerencsére nem tért még be túl sok vendég. Csupán tucatnyi fiatal üldögél az asztaloknál vagy a bárpultnál, két-háromfős kis csoportokban, halk0 beszélgetésbe merülve. A többségük egyetemista lehet. Egyikük komoly arccal magyarázza világmegváltó gondolatait a barátainak, időnként vadul gesztikulálva. Amazok figyelmesen bólogatnak, néha közbeszólnak, s közben alig-alig kortyolnak bele az előttük álló söröskorsókba.

A sör átható szaga kellemetlenül megcsapja az orrát. Angol állampolgársága ellenére, világéletében utálta a sört. Közönséges ital! Nehezen állja meg, hogy ne fintorodjon el. Gyorsan másfelé fordul. A sötétbarna térelválasztó nemcsak a szomszédos bokszban beszélgető párocskától vagy a kis kávézó többi látogatójától különít el: egy másik világba vezet.

Hiába próbálja figyelmen kívül hagyni a környezete hiányosságait: ez ismét olyan helyszín, ahol utál lenni. S mindezt Tibor miatt teszi. "Már csak ezért is sokkal tartozik nekem", gondolja dühösen. Egyébként is, hogy képzeli az az ember, hogy csak úgy elkéshet! Mégiscsak hallatlan és tiszteletlen viselkedés, hogy egy nyomozó késik, és váratja a potenciális ügyfelét! Micsoda emberek élnek ebben a nyomorult országban! Felháborodását azonban gyorsan lepleznie kell, mert ebben a pillanatban észreveszi, hogy az eddig tőle jobbra ülő magányos fickó talán nem is várt senkire: helyette inkább őt figyelte meg. Most pedig lassan, mindentudó mosollyal az arcán elindul felé.

– Clara Greendale? – szólítja meg udvariasan, olyan kiejtéssel, amiből érezni: hosszú éveket tölthetett a szigetországban. Ez megnyugtatja. Talán ez a pasas tényleg segíteni fog neki. Ha igaz, amit a hotel recepciósa állított róla, csakugyan főnyereménynek kell lennie: a férfi büntetőjogászból, majd válóperes ügyvédből avanzsált magánszimattá. Egyszóval: minden jel szerint éppen rá van most szüksége!

– Igen. Én vagyok.

– Üdvözlöm. Alexander Kardos – mutatkozik be a fickó angolul.

– Mondja csak… maga már régóta itt volt? És most voltaképpen megfigyelt engem?

– Nos, egy picit tanulmányoztam. Azért, hogy jobban megismerjem. Tudja, egy ember viselkedése akkor mond el a legtöbbet róla, amikor azt hiszi, hogy senki nem nézi..

– Mióta figyel engem?

– Ó, nem túl régen. Úgy öt perce.

Tehát itt volt időben.

– Ez is a módszeréhez tartozik? – kérdezi élesen Clarissa.

– Tulajdonképpen igen. Ugyanis így a jelenlévő házasfél viselkedését tanulmányozva jobban megismerem azt az illetőt is, aki után majd nyomoznom kell.

– Na jó. Meséljen még egy kicsit a módszeréről.

– Előbb talán ön fejtse ki, mivel is szeretne megbízni pontosan. Válni szeretne, és ehhez keres bizonyítékot, vagy éppen ellenkezőleg? Sok megcsalt feleség vagy felszarvazott férj a válás előkészítése miatt kíváncsi a megcsalás részleteire, de olyan is akad, aki az ellenfél gyenge pontjait megismerve könnyebbnek tartja hűtlen társának visszahódítását. Ön melyik típus?

Az asszony elcsodálkozik ezen a lényegre törő, láthatóan jól begyakorlott monológon. Még ha ez egy kicsit színpadias előadásnak is tűnik, szinte már meggyőzve érzi magát.

– Hűha. Maga aztán nem kertel.

– Asszonyom, én ilyen vagyok. Határozott, céltudatos. És gyors. S most magának éppen erre van szüksége, nem igaz?

– Rendben. Igaza van. Valójában mindent tudni akarok. Megcsalt-e Tibor, és ha igen, kivel, mikor, és mióta tart a viszony. Vissza akarom kapni a férjemet, pontosabban nem szándékozom tőle elválni. Ehhez viszont tudnom kell az ellenfél gyenge pontjait, hogy szükség esetén akár személyesen tántorítsam el tőle. És végezetül, szükségem van az ön nemzetközi és válóperes jogi ismereteire, pontosan azért, mert biztosan vannak lehetőségek a procedúra lassítására.

– Értem… Nos, ez nem lesz olcsó mulatság.

– Ezt én is sejtem. Nem gond. Az a lényeg, hogy visszakapjam őt. Bármi áron.

– Rendben. De hadd tegyek fel egy fontos kérdést: mióta áll fenn a gyanúja?

– Ez teljesen mindegy, az én véleményem szerint. Mivel a férjemnek bőségesen volt alkalma megcsalni akármikor korábban is, még mielőtt én ezt felfedeztem volna…

– Ezek szerint, konkrét viszonyról van szó – szól közbe a férfi. Clarissa az emlékeit próbálja felidézni. De nem jut eszébe semmi, amivel indokolhatná a vádjait.

– Nos, igazából nincs konkrétum. Inkább a megváltozott viselkedése zavar. Higgye le, én igazán jól ismerem őt, és már nem ugyanaz az ember, aki volt. Hirtelen mások lettek a reakciói! Kell lennie a háttérben egy másik nőnek! Ez biztos!

– Jól van, akkor induljunk ki ebből… – sóhajt fel a nyomozó, gyanítva: ez hosszú beszélgetés lesz.

Clarissa, bőségesen alkalmazva mestersége fortélyait, mindent bevet annak érdekében, hogy megnyerje magának a férfi szimpátiáját. Könnyen hazudva a könnyeket, az ő verziójában természetesen nem minden úgy hangzik el, ahogy az a valóságban történt, de ez nem számít most: a cél az, hogy a nyomozó segítségével bármi bizonyítékát találja annak, ha a férje más nő miatt akar válni. Az pedig hab lenne a tortán, ha akármilyen terhelő dolgot lehetne Tibor orra alá dörgölni, ami nem szeretne közhírré tenni… A nyomozó előtt rövid idő alatt nyilvánvalóvá válik: ha olyan hírt kapna, ami az üzleti partnerek előtt kellemetlen helyzetbe hozná a férfit, ez a nő akár a zsarolástól sem riadna vissza.

Alex kardos jegyzetfüzetében gyűlnek a tippek, hogy mi mindennek kellene utánajárnia.

Clarissa Greendale egyik erénye mindig is az alaposság volt: a szerepeire is minden részletre kiterjedően felkészült, most pedig jó adag papírfecnit hozott magával. Korábban átnézte a lakás minden fiókját, az otthon talált bőröndöket és használaton kívüli üzleti táskákat is, hátha talál számlákat, régi újságokat, amelyek bármire bizonyítékul szolgáltatnának. Az általa hozzáférhető telefonszámlákat is előkotorta, hátha akad rajtuk nyomként szolgáló magyarországi telefonszám. Mert az egészen nyilvánvaló: Tibor az utóbbi hónapokban mind többször utazik Magyarországra, és egyre tovább nyúlnak az ittlétei. De hol lakik ilyenkor heteken át? Valószínűleg nem szállodában. Akkor vajon kinél lakik? Ki lehet a szeretője?!?

Igen szorgalmasan töltötte az elmúlt órákat is: busás borravalót ígérve rávette az egyik recepciós lányt, hogy az egyik tavalyi telefonszámlán feltűnően sokat szereplő számokat felhívja. S talált is valami igazán érdekeset, ami ígéretes kiindulási pontnak tűnt: az egyik szám egy belsőépítész irodához tartozik, a másik pedig egy biztonsági berendezéseket üzemeltető cég központi száma. Már csak azt kell kideríteni, hogy milyen ingatlannal kapcsolatban kapták a megrendelést?

Miután minden fontos részletet megbeszéltek, a nyomozó a dolgára indul. Még egy fontos tennivaló hátravan: Tibor meggyőzése arról, hogy nem a válás a megoldás.

Nem halogatja tovább, hogy felhívja a férfit, és rábeszélje egy találkozásra. Mindent be kell vetnie a cél érdekében. Talán az erdész is segíthet. Igaz, mindig ellene volt a házasságuknak. Ő bezzeg nem nősült meg soha. Vajon miért nem? Clarissa fejében szöget üt ez a gondolat.

***

Néhány órával később az erdészház verandáján kávézó Engi László békés nyugalmát egy érkező autó motorjának búgása zavarja meg. A sárga taxi éppen rákanyarodik az erdészház közelében csordogáló patak fölötti hidacskára. A napsütés miatt hunyorogva próbálja kivenni, vajon ki lehet az a fontos vendég, aki egy budapesti taxival utazik ki a pilisi erdőségekbe. Aztán meglátja azt a nőt, akit annyira gyűlöl, mert hosszú évekre elszakította tőle a barátját.

– Ez a nő meg mit akar itt? – morfondírozik, és magában dohogva, lassan lelépdel a hármas falépcsőn. Erősen fognia kell a korlátot, mert enyhén megszédül. "Nem lenne szabad annyi kávét innom", jut az eszébe. De aztán kapcsol: nem a kávétól ment föl a vérnyomása, hanem a vörös hajú nőtől, aki már messziről integet felé, és úgy mosolyog, mintha ők ketten a legjobb barátságban volnának. Holott legszívesebben két kanál vízben megfojtanák egymást.

Maga sem érti, honnan ez az indulat az angol nő iránt. De azt tudja: az ellenszenv kölcsönös.

Clarissa terveiben az szerepelt, hogy barátságos és kedves lesz a fickóval. De látva, hogy a férfiból tömény utálat árad felé, úgy dönt, hogy nem érdemes a bájtündér szerepet erőltetni, úgyis hatástalan. Egyszerűen próbál fogalmazni, mert tudja, hogy az erdész angol nyelvtudása kívánnivalót hagy maga után.

– Jó napot. Tibort keresem.

– Nincs itt.

– Nem tudja, hol lakik most?

– Nem tudom. Talán a szülei régi házában – vonogatja a vállát az erdész.

– Voltam ott. Nem úgy néz ki, mintha lakna valaki benne.

– Miért nem kérdezi meg őt magát? Telefonja van, gondolom?

Az asszony szeme összeszűkül. Figyelmen kívül hagyja a felvetést. Itt most ő akar válaszokat kapni!

– Van más háza is Magyarországon, ugye?

– Én azt honnan tudjam? Nem maga a felesége?

– Nézze, biztos vagyok benne, hogy tudja: Tibor el akar válni tőlem. Ehhez talán magának is köze van? Mindig is utált engem! Csak tudnám, hogy miért?

– Maga nem való Tiborhoz. Maga nem jó asszony. Kurva… – motyogja az erdész, de a végét már inkább magának, magyarul.

Talán mégsem volt jó ötlet idejönni. A nyomozónak sem szólt róla, akinek most a másik nő után kell szaglásznia. Na és a balatoni ház után, amiről a régi telefonszámlákban kutakodva szerzett tudomást. Ha a ház megvan, a lány is megvan…

– Nézze, én nem értem, miért akar Tibor elválni tőlem. Szerintem jól megvoltunk. És én őt nagyon szeretem – játssza ki az utolsó ütőkártyáját remegő hangon, azt remélve, hogy ezzel olyan gondolatmagot vet el az erdészben, ami Tiborhoz is eljuthat. Hátha mégis meggondolja magát.

Még elmorzsol néhány könnycseppet, de úgy, hogy a morcos erdész jól láthassa.

– Elnézést, leülhetnék egy percre? Olyan gyengének érzem magam.

– Drága lesz a taxi… De jól van, üljön le a teraszon – von vállat kelletlenül László.

– Kaphatnék egy pohár vizet? – rebegi az asszony elhaló hangon, igazi színésznőhöz méltó profizmussal. Megkapja a vizet is. A férfi azonban nem ül le. Eszében sincs marasztalni a gyűlölt ellenséget. Mély érzésű emberként, mint a jó vizsla, messziről kiszagolja, ha valami nincs rendjén. És az őszintétlenséget és hamisságot mélyen megvető László most érti meg, mi zavarta régen is ebben a nőben. "Ez még akkor is hazudik, ha kérdez", gondolja undorral.

– Kedves László, tudja, igazán sajnálom, hogy mi ketten nem tudtunk szót érteni. Hiszen manapság olyan fontos, hogy az embernek jó barátai legyenek…

– Hát igen. Ez tagadhatatlan – válaszol a férfi morcosan.

Az asszony a szeme sarkából furcsa pillantást vet rá.

– A közeli barátok pedig még fontosabbak, igaz? Tibor azt mesélte, hogy az egész kamaszkorukat együtt töltötték, sülve-főve együtt voltak még sokáig később is…

– Igen, valóban – hümmög az erdész, azon morfondírozva, hogy a nő vajon hova akar ezzel kilyukadni.

– Nagyon érdekelne, hogy Tibor miért nem vette soha észre, hogy maga többet is érez iránta a barátságnál? – döfi oda a mérgezett szavakat Clarissa.

A helyzet komikus is lehetne, ahogy ők ketten most farkasszemet néznek, de nem az: a ki nem mondott gondolatoktól szinte megfagy a levegő. Szerencsére a taxis elunja magát és dudál.

Erre Clarissa felpattan.

– Nos, közelebb nem kerültünk egymáshoz… de köszönöm a vizet. És higgye el, én igazán szeretem Tibort! Kérem, mondja ezt el neki is, ha találkoznak – búcsúzik negédesen. S mintha éppen most jutott volna még eszébe valami, hirtelen megfordul:

– Ja, és legyen okos. Ha nem szeretné, hogy felhívjam a barátja figyelmét a maga kis titkára – teszi hozzá, majd választ sem várva, gyors léptekkel a kocsihoz indul.

Engi László úgy néz utána, mint aki sóbálvánnyá vált. Amikor felfogja az elhangzott mondatok értelmét, legszívesebben a puskája után nyúlna. De nem tehet ilyet. Tehetetlen dühében az ajtófélfát üti meg. 

*********************************************************************************************************************

A történet folytatódik!!! (KLIKK IDE, ha megnéznéd az összes közzétett fejezetet!)

A legnagyobb karmikus leckéket általában párkapcsolatainkon keresztül tanuljuk meg. Minden élethelyzetünk azt a célt szolgálja, hogy tanuljunk és fejlődjünk az életünk során.
A SZINASZTRIA - Időtlen szerelem című regény azt meséli el, miképpen változhat meg a gondolkodásunk az álmaink üzenete által, és mit tanulhatunk meg karmikus vonatkozásban a párkapcsolatainkról.

IDE KATTNTVA EGYBEN IS MEGVÁSÁROLHATOD A REGÉNYT KEMÉNYKÖTÉSŰ KIADÁSBAN VAGY ONLINE