Ikerlángok a szinasztria tükrében

A táltos barlangjában lejátszódó látomásomat követően nem késlekedek sokat, már a következő hétvégén ismét nagynénémnél vagyok. Kíváncsian várom, mit fog mondani a történtek fényében, miután – immár Tibor születési adatainak birtokában – összeveti kettőnk horoszkópját. Izgatottságomban egyik almát a másik után falom fel.

– Bocs, Tekla néni. Rágnom kell, ha ideges vagyok – motyogom teli szájjal, és már nyúlok újra is az ebédlőasztal közepén feltornyozott halom felé, hogy a következő aprócska, szilva méretű darabot is a magamévá tegyem.

– Egyél csak, kicsim. Ezek itt termettek a kertben. Abszolút bio gyümölcsök.

– Akkor már értem, miért ilyen picik – fanyalgok.

– Viszont nagyon finomak – mosolyog. Őt soha semmivel nem lehet kihozni a béketűrésből!

– Mit gondolsz arról, amit elmeséltem neked? Talán túl sok volt nekem ez az egész… – térek rá a lényegre, miután beszámoltam neki az újabb álomképekről, és a nem túl jó hangulatban véget érő vasárnapi történésekről..

Tekla összevont szemöldökkel, enyhe szigorral válaszol:

– Talán túl nagyok voltak az elvárásaid. Sokat váratott, és ez idő alatt kicsit túlságosan kiszínezted róla az emlékeidet, nem igaz? S aztán csalódtál benne?

Felkapom a fejem.

– Hogy érted ezt?

– Én azt hiszem, hogy egy kicsit talán sokat vártál tőle. Rávetítetted az idealizált képet, és a saját fantáziádban lévő Tiborba szerettél bele. De ő sem tökéletes… Ezért megharagudtál rá...

– De hát… hazudott a feleségéről.

– Ez az egyetlen érved ellene? – kérdezi Tekla nyomatékosan ejtve a szavakat, komoly arccal.

– Szerintem csak halogatta az igazság feltárását. Amit aztán meg is indokolt. Talán egy kicsit gyáva volt, és nem mert téged szembesíteni az igazsággal. Nem gondolod, hogy éppen azt próbálta elkerülni, hogy leharapd a fejét?

Elgondolkodok. Vajon mennyire jogosan haragudtam meg Tiborra? Lehet, csak kellett egy jó ürügy, hogy elmeneküljek tőle, mert pánikba estem?

– Igazából nem is tudom… Lehet, hogy csak nem tudtam másba belekötni. De az igazság az, hogy félni kezdtem tőle… Illetve, nem is tőle. Az egész helyzettől. Meg a furcsa álmoktól. Talán saját magamtól is. Ijesztő számomra, ami történik velünk. Félelmetes, hogy néha mennyire élénken érzékelem az álomban feltörő hangokat, érzem az illatokat, hideget-meleget, és borzasztó erős érzelmi hatással járnak… Egyszerűen nem értem, ez hogyan lehetséges?! Az pedig végképp furcsa, és döbbenetes, hogy Tibor is hasonlókat álmodik, amióta velem találkozott! Vajon a múlt tör felszínre újra és újra, vagy valamilyen furcsa szinergia szerint álmodunk ugyanolyan dolgokról?

– Létezik olyan módszer, amivel ki lehet az ilyesmit deríteni. Reinkarnációs hipnózis a neve.

Kimerültem nézek nénémre.

– Azt hiszem, nem vagyok felkészülve arra, hogy megtudjam, mi volt az igazság. Ez a reinkarnációs varázslat, tényleg sok nekem… Az asztrológiával már valamennyire kibékültem. Nem tudnál utánanézni, hogy a horoszkópunkban van-e valami arra utaló jel, ami velünk történik?

– Ebben talán igazad van, kedveském. Ha ennyire fázol a hipnózistól, akkor ezt inkább hagyjuk. Mindenesetre, szerintem is könnyebb lesz értelmezni a dolgokat, ha precízebben összevetjük a horoszkópotokat – szögezi le.

– Ha megérted önmagad, a lelked is megnyugszik majd. S talán a múltbeli összefüggésekről is le tudunk szűrni következtetéseket. Felírtad a születési dátumot?

– Igen. De még nem tudom, melyik napszakban született.

– Ez picit problémás, de így is sok minden kiderülhet. Persze, jó volna tudni a fontosabb életeseményeket, amelyek vele történtek, abból is ki lehetne indulni. De most csak egyetlen fogódzónk van: a találkozásotok helye és ideje. No, akkor nézzük!

Tekla bepötyög néhány adatot a számítógépébe, s a program hamarosan meg is adja a választ: a képernyőn egy, az enyémhez hasonló ábra rajzolódik ki, de sokkal több jelöléssel.

– Hűha! Amióta legutóbb itt jártam, szert tettél egy ilyenre is? – lepődök meg.

Amikor Tekla néni megszületett, még televízió, sőt talán rádió sem létezett. Mégis, bármennyire ragaszkodik a természetességhez, rávette magát, hogy beszerezzen egy számítógépet, és egész láthatóan egész ügyesen el is boldogul vele.

– Egészen le vagyok nyűgözve – jelentem ki patetikusan. Tényleg le a kalappal nénikém előtt, aki a nála fiatalabb korosztályokat is megszégyeníti szellemi frissességben!

Tekla nevetve rázza a fejét.

– Nincs is semmi csodálatos dolog. Megtanultam, hogyan használjam ezt a programot, mert igazán nagyon hasznos. Már nem kell hosszasan időzve, vonalzóval és szögmérővel nekiállni, hogy megcsináljuk valakinek a horoszkópját! A te összes adatod is itt van a gépben. Szükség is van rá, ha az egyezéseket szeretnénk kideríteni kettőtök sorsában. Majd meg is mutatom, de egyelőre maradjunk a te Tiborod horoszkópjánál…

– Nahát, milyen szép háromszöget rajzolnak ki a vonalak! – mutatok a horoszkóp közepén lévő formára.

– Az ám! És tudod mit jelent, ha így állnak a fényszögek? Talán még nem beszéltünk róla, de ezt hívják király trigonnak. Akinek ilyen van, szerencsés ember, minden helyzetből jól tudja kivágni magát, köszönhetően a szívósságának, belső erőforrásainak, lelkierejének. Szóval, ne legyen lelkiismeret-furdalásod. Nem kell, hogy sajnáld őt. Kicsit szigorú voltál vele, de túl fogja élni…

– Pedig tényleg bánom egy kicsit, hogy úgy beletapostam a lelkébe. Kedves volt velem, szeretett, szinte körülrajongott. Én meg egy apróság miatt hisztizni kezdtem. Ráadásul inkább nekem van leróni valóm vele kapcsolatban, ha igaz, amit az álmaimból megfejtettem. Hiszen lehetséges, hogy előző életeink valamelyikében bántottam, talán meg is öltem… de legalábbis megpróbáltam...

– Vigyázz: nem feltétlenül létezik az a mondás, hogy az álmok nem hazudnak! Talán úgy volt, talán nem. Félre is érthettél valamit. Talán csak a képzeleted játszik veled, s a tőlem kapott könyv idézte elő a képeket. De tegyük fel, hogy valami valóban felébresztette az emlékeidet. Nézd: a horoszkópodban a Nap és az Uránusz fényszöget vetnek egymásra. Az Uránusz a szabadságot jelképezi, ugyanakkor azt is, amikor villámcsapásszerű felismerések, változások történnek az életünkben. Ha a függetlenség iránti vágyunk túl erős, könnyen tönkreteheti a kapcsolatainkat. Egyébként, az Uránusz is érdekes fényszögeket zár be, és a Szaturnuszhoz hasonlóan majdnem ugyanott található a horoszkópotokban az elforgatást követően.

– És ez mit jelent?

– Várj egy picit. Először is, beszéljünk kicsit megint a Szaturnuszról. Mert ez egy nagyon fontos bolygó. Ő a "küszöb őre", a fék, ami nem engedi, hogy bizonyos események túl korán történjenek egy ember életében. Felelősségtudatot és kitartást tanít. Csak "akkor enged át a kapun, ha már tudod a jelszót", így mondják. Ezt értheted úgy, hogy akkor enged bekövetkezni sorseseményeket, ha már kellőképpen megértél rá. Neked pedig sok dolgod van ezzel a planétával.

– Ez nem túlságosan biztató.

– Nem kell elkeseredni, kis csillagom. Ha megtanulod a leckét, a Szaturnusz megadja a jutalmat is. Csak figyelj oda, és légy tudatosabb. Meditálj sokat, halld meg a belső hangokat, akkor jó felé fogsz haladni. Ahogy mondtam: kitartónak kell lenned, türelmesnek. Ezt persze most különösen nehéz betartanod, de éppen ez jelenti a kihívást. Tudom, hogy képes leszel rá.

– És mi a helyzet az Uránusszal? Azt mondtad, erre is figyeljek oda Tiborral kapcsolatban.

– Ha két ember horoszkópját ez a bolygó köti össze, akkor ez azt is jelezheti, hogy ebben a kötelékben az egyik feladat nyitottabbá válni. Ez a planéta újszerű látásmódot hoz magával. Célja kitágítani a tudatot, megláttatni olyasmit, amire addig nem voltál felkészülve és nem akartad észrevenni… Az eredetiség, új élmények miatt szédületes izgalmakat okozhat. De ahogy elmondtad, ezt ki is pipálhatjuk nálatok…

A torkomat köszörülöm.

– Igen – mondom rekedten.

– És most térjünk vissza a te horoszkópodra. A Plútó éppen oppozícióban áll az életcéloddal és a Napoddal. Ez a bolygó arról híres, hogy mindent fel tud forgatni, ezért ugyancsak akadályoztathat abban, hogy haladj az utadon. Viszont a jó hír, hogy újjá is tud építeni. Mindenesetre itt a Nap az uralkodó bolygó, méghozzá a Kos jegyben áll. Innen jöhet az elfojtott agresszió, ami az álomban is megnyilvánult.

– Ha csak álom volt… – vetem közbe. De Tekla nem hagyja magát kizökkenteni.

– Nos, nincs kizárva, hogy csakugyan bizonyos múltbéli emlék jött elő, ahogyan te is sejted. Azt is jelezheti, mert éppen itt van a leszálló holdcsomópont a horoszkópodban. Ez a már teljesített, megtanult karmát jelzi, mindazt a tudást, amit már előző inkarnációinkban összegyűjtöttünk. Másképpen értelmezve azt az örökséget szimbolizálja, amivel megszülettél, és amit szép lassan fel kell dolgoznod… Ha tehát valamikor a múltban hibáztál, akkor itt van az ideje, hogy értelmezd, és ha tudod, helyrehozd.

Hallgatom Teklát, és nagyokat sóhajtozom.

– Lehet, hogy már el is szúrtam a lehetőséget.

Néném egy pillanatra megáll. Figyelmesen néz rám a szemüvege alól.

– Erre az ellenkező oldalon a felszálló holdcsomópont, másképpen a sárkányfej adhatja meg a magyarázatot. És meg is adja, figyelj csak!

Kissé zsong a fejem az információk özönétől, amit Tekla rám zúdít, de igyekszem nagyon figyelni minden szavára. Most nem csak általánosságokról beszélgetünk, rólam van szó!

– És mire figyelmeztet ez a… sárkányfej engem? – kérdezem félőn.

– Arra, angyalom, hogy meg kellene tanulnod mindig az arany középúton maradni, másokhoz alkalmazkodni, áldozatot vállalni.

Figyelmesen, komoly arccal néz rám.

– Ez eddig még nem sikerült túl fényesen, ugye?

– Nos, nem igazán…

Elgondolkodom. Csend van, Tekla türelmesen vár, amíg újra megszólalok.

– Lehet az, hogy életeken át nem tud a szerelmünk kiteljesedni?

– Sajnos igen. Hallottál már ikerláng találkozásokról? – kérdi, majd mikor megrázom a fejem, magyarázatba kezd:

– Mindenkinek van egy ikerláng párja, a lelkének másik fele. A lelkek akár már találkozás előtt kommunikálnak egymással. Álom formájában jöhetnek jelek, ahogy jöttek is. Ezek emlékeztettek téged a közelgő találkozásra. Általában minél tudatosabb, éberebb valaki, vagy minél fejlettebbek a spirituális képességei, annál könnyebben és hamarabb ismeri fel az ikerláng lélektársát. Érezhetsz egy nagyon erős vonzást: mint a mágnes, úgy húz magához a másik feled. Az első találkozás pedig felejthetetlen…

– Hát ez az! Erről beszéltem! – kiáltok fel önkéntelenül.

– De akkor hogy lehet, hogy mégis annyira elfog néha miatta a szomorúság? Mintha előre félnék, hogy elveszítem. Ahogy talán már el is veszítettem…

Néném együttérzőn ölel át.

– Ritka adomány, ha valaki találkozik az ikerlángjával. Az pedig még ritkább, hogy ez tartós kapcsolattá váljon. Hiszen pontosan egyformák sok tekintetben, ezért sem tudnak egymással élni. Olyanok, mint egymás tükörképei. És ugye jól tudjuk, hogy ha valakiben valami zavar, az voltaképpen saját magunkban is zavar…

– Mint például Tibor életvitele? Attól tartok, hogy nekem az túl gyors, túl pörgős. Igaz, Amerikában, nem is olyan régen, én is majdnem így éltem, persze más életszínvonalon. És nagyon rossz vége lett, szinte kiégtem tőle. Ezért is nagyon tartok ettől, de legfőképpen az őszintétlen emberektől. Talán ez ijesztett meg vele kapcsolatban. Talán teljesen félreismertem, és csak szórakozni akar velem. Rettegek attól, hogy valójában csak meg akart kapni, és ha megun, eldob.

– Ezt nevezzük prekoncepciónak. Előre eldöntötted, hogy csak rossz vége lehet… És azonnal kifogásokat kezdtél gyártani, nehogy boldog legyél vele… – jegyzi meg halkan Tekla.

– Nézd, kincsem, az előítéleteknek is megvan a maguk szerepe. Segítenek felkészültebben fogadni a helyzeteket. De tévútra is vihetnek. Azonban ebben az esetben másról is szó van, én úgy látom. Talán túl sok is bennetek a közös vonás.

Kikerekedő szemmel bámulom. Ezt vajon hogy érti?

– A te Tiborodnak van ugyan néhány évtized előnye, így aztán volt ideje alaposan megtanulni mindazt, amivel az életben boldogulni tud. De hidd el, vérmérséklet tekintetében nagyon is hasonlóak vagytok. Az érdeklődésetekben is sok közös van. Nem éppen te mondtad, hogy a beszélgetéseitek során mennyire zsigerből jönnek elő az emlékek, amiket eddig elnyomtál magadban?!

Továbbra is némán hallgatom nénikémet. Próbálok visszaemlékezni a Tiborral történt beszélgetéseinkre. Teklának most is igaza van.

– Nyilván furcsa lehet, amikor önmaga tükörképével találja magát szemben az ember. Kísérteties tud lenni, amikor a tettei a másik reakcióiban visszatükröződnek. Ez rendkívül ritka, kivételes lehetőség a fejlődésre! Egy ilyen kapcsolat természetesen sok fájdalommal járhat, de az ikerláng-felek segíthetnek egymásnak előrébb jutni a spiritualitás útján, és ha végül mindketten felemelkednek, az maga lehet a csoda! Egy ilyen szerelem attól gyönyörű, hogy a pár egy csodálatos energia összeköttetést élhet meg. Mintha egyikük gondolata a másik fejében is szöget verne. Mintha egyikük fájdalmát, a másik is érezné. Csodákat élhetnek meg, mintha minden új értelmet nyerne, mintha minden részlet tökéletesen a helyére kerülne.

Letaglózva roskadok magamba. Könnyek gyűlnek a szemembe.

– Hiszen én éppen így éreztem. De csak egy rövid időre… aztán jöttek a kétségek.

– Tudod te egyáltalán, mit akarsz ettől a férfitól?!

A kérdés megsemmisítően hat rám. Nagyot sóhajtok.

– Éppen ez a baj. Nem tudom. Amikor külföldre mentem, azért tettem, mert itthon sehol nem találtam a helyem. És amikor odakint úgy éreztem, hogy beilleszkedtem, az csak egy illúzió volt. Most, hogy újra Magyarországon vagyok, újra ugyanolyan elveszettnek érzem magam.

– Ugyan már, ez lehetetlen!

– Hogy érted ezt, Tekla?

– Te már egészen más vagy, mint akkor voltál. Már másképpen fogod fel a dolgokat, másképpen tudsz kommunikálni az emberekkel. Akkor felszínes kis csitri voltál, most pedig érett, tudatos nő. Sőt, annál is több: a spirituális fejlődés útjára léptél. És ez a te utad. Íme, ez is benne van a horoszkópodban: a magas szellemiségre utaló 9. házban áll a Nap, ami egyúttal az életfeladatot jelző IC tengelyen áll. Jók a fényszögek is az itt következő hivatás házával. Mindent összevetve ezek azt mutatják, hogy neked ez a terület teremhet babért. A mágia vagy másként nevezve: a kutatás házában van a hold. Ez adja az érzékenységedet, a kereső hajlamodat. Mindezek egymást segítik a te esetedben.

– De miért csak most kezdek ezzel foglalkozni?

– Ez sem véletlenül alakult így: eddig bezártad magad. A 12. házban rejtőző Mars is ezt igazolja. És ez a kapcsolataidra is igaz volt. Ha ide bezárod az életed nagy szerelmét, szenvedés lesz az osztályrészed. De ha jól kevered a lapokat, minden mennyországgá változik…– teszi hozzá Tekla, és még szólna, de felé fojtja a szót a megrezzenő telefonom. A kijelzőn egy ismerős szám: Tibor hív!

Most nem akarok, nem tudok vele beszélni. Kinyomom. Ijedten nézek Teklára.

– Ő volt az!
Tekla fejcsóválva jegyzi meg:

– Kislányom, a világért sem akarok beleszólni a dolgodba, de igazán nem kellene ennyire halálra rémülnöd…

Néném hiába próbálja folytatni a gondolatot, de én nem tudok tovább koncentrálni. Minden ízemben reszketek. Tekla csak a fejét csóválja, de nem tesz megjegyzést.

Gyorsan elbúcsúzom és sietek haza. Nem mintha ott biztonságban lehetnék saját magamtól… Hogy mitől félek, nem tudom. Mi a fene van velem?

Hazatérve csak bevágtatok a szobámba, és magamra csapom az ajtót. Holott erre semmi szükség, senki más nincs otthon. A telefonomat szorongatom görcsösen, s azt várom, hátha újból megcsörren. Mintha meg sem hallottam volna Tekla szavait, teljesen össze vagyok zavarodva. Titokban mégis arra számítok, hogy Tibor újra megpróbál velem beszélni, de egész nap hiába várok, nem csörög vissza. A következő nap is a hívása nélkül ér véget.

Csupán néhány nap telt el a sorsfordító hétvége után, amely először az egekbe emelt, majd a földre taszított. Nem voltam képes kimondani, hogy le akarom zárni a kapcsolatunkat, de erre Tibor talán magától is rájött, hiszen a három nappal ezelőtti hívása óta nem kerestük egymást.

Tudom, hogy bizonyos értelemben helyes döntést hoztam. De a szívem mégis mást mond. Már bánom, hogy kissé túldramatizáltam a helyzetet. Valójában nem sok lehetőséget hagytam Tibor számára, hogy kimagyarázza magát, s amikor megpróbálta, cseppet sem voltam megértő vele. Egy szempillantás alatt hátat fordítottam neki, megfeledkezve arról, hogy neki sokkal több vesztenivalója lehet ebben a helyzetben. Ostobán viselkedtem, és most már a legszívesebben visszafordítanám az időt, addig a pillanatig, amikor butaságokat vágtam a fejéhez.

Aggódom, miért nem hívott újra – de nem visz rá a lélek, hogy ezt én tegyem meg. Nem tudom, mit mondhatnék neki. Túlságosan szégyellem magam. Talán nekem ebben az életemben az a sorsom, hogy egyedül legyek, és őrizzem magamban egy különleges férfi emlékét, aki talán csak a képzeletemben annyira nagyszerű. Ha pedig így van, jobb is, ha ott marad, ahol van – a fejemben. Bezárva a 12. házba… Úgy érzem, nem bírnék most még elviselni egy újabb csalódást. Csakhogy a gondolataimban nem tudok elszakadni tőle. Akkor sem, ha mantraszerűen azt mondogatom magamnak: "le kell zárni ezt az ügyet, csak egy illúzió volt az egész". Még abban sem vagyok biztos, mit érzek iránta. Folyton megmagyarázom magamnak, hogy miért nem illünk össze. Ugyanakkor mintha végzetes vonzerő csábítana hozzá.

Ettől a kettősségtől meg lehet bolondulni.

Tekla azt is mondta legutóbbi találkozásunkkor, hogy talán az lett volna a feladatom ebben a viszonyban, hogy valamit jóvátegyek. Azt hiszem, ez nem sikerült. És talán most már nem is fog. A bűntudat a kétségbeesés poklába taszít.

Hirtelen megcsörren a telefonom. Megdobban a szívem: talán Tibor hív újra! De egy idegen telefonszámot látok a kijelzőn. Bizonytalanul beleszólok a telefonba és egy ismeretlen női hang szólal meg – angolul. Bemutatkozik. Clarissa Greendale. Egyáltalán nem ismerős a név. Találkozni szeretne velem. De miért? Munkáról lenne szó?

Vadul száguldanak a gondolataim. Ki lehet ez a nő? Talán valaki az Államokból? De ez nem valószínű, hiszen brit akcentusa van. Hirtelen belém hasít: a londoni feleség! Lefagyok.

A nő türelmetlenül hallózik.

Legszívesebben bontanám a vonalat. De nem lehetek ennyire udvariatlan. És mi van, ha Tiborról van szó? Talán történt valami vele, azért nem próbált újra felhívni?

Remegő hangon beleegyezem a találkozóba.

*********************************************************************************************************************

A történet folytatódik!!! (KATTINTS IDE, ha szívesen elolvasnád az összes közzétett fejezetet!)

A legnagyobb karmikus leckéket általában párkapcsolatainkon keresztül tanuljuk meg. Minden élethelyzetünk azt a célt szolgálja, hogy tanuljunk és fejlődjünk az életünk során.
A SZINASZTRIA - Időtlen szerelem című regény azt meséli el, miképpen változhat meg a gondolkodásunk az álmaink üzenete által, és mit tanulhatunk meg karmikus vonatkozásban a párkapcsolatainkról.

VÁSÁROLD MEG A REGÉNYT EZEN AZ OLDALON KEMÉNYKÖTÉSŰ KIADÁSBAN VAGY ONLINE!