Hozzuk ki a legjobbat a helyzetből!

2021.03.06

A korlátozások miatt sokan ismét otthon maradni kényszerülnek, és munkájukban akadályoztatva vannak azok is, akik az elmúlt közel egy év alatt már egész jól hozzászoktak a Home Office üzemmódhoz... Hogyan lehet kibírni, átvészelni az előttünk álló heteket-hónapokat?! A cél természetesen az, hogy a legjobbat hozzuk ki a lehetőségekből.

Már az elmúlt év első felében megtapasztalhattuk, hogy a bezártságra adott reakciók sokfélék; személyiségtípus- és helyzetfüggő is, ki hogyan éli meg ezeket a heteket-hónapokat. Egy biztos: sok tudatosságra lesz szükségünk, hogy ne hagyjuk elhatalmasodni magunkon az aggódást!

Fontos a tudatosság és a fókusz!

A lelki egyensúlyunk megtartása mindennél fontosabb, hiszen az immunrendszerünknek is segítünk ezzel. Bármennyire is nehéz kizárni érzelmeinkből a külvilág negatív üzeneteit, ha tudatosan figyeljük önmagunkat, felül tudunk emelkedni a rossz érzéseken. Fontos, hogy képesek legyünk "átkapcsolni
a gombot" magunkban.

A problémáink nem oldódnak meg azzal, ha a gondolatainkban újra és újra elemezgetjük őket. Ezzel csak azt érjük el, hogy a rossz érzést bevéssük az elménkbe, és még rosszabbul érezzük magunkat.

Mindannyian megfigyelhettük már, hogy mi történik velünk akkor, ha negatív, aggódó vagy félelmetes gondolataink vannak. Ilyenkor pillanatok alatt a legsötétebb jövőképek vetülhetnek elénk, és végül akár fizikailag rosszul lehetünk csupán attól, hogy a belső állapotunk megváltozott!

Ilyenkor mi történik? Dr. Joe Dispenza így írja le "Engedd el önmagad..." című könyvében:

"Létezik egyfajta szinkronicitás, amely pillanatról pillanatra jön létre az agy és a test között. Mivel az agy folytonos kommunikációban áll a testtel, tulajdonképpen amikor elkezdjük úgy érezni magunkat, ahogy gondolkodunk, elkezdünk úgy is gondolkodni, ahogyan érzünk. (...) Amikor test és elme összhangban áll egymással, létrejön az, amit létállapotnak hívunk. Mondhatnánk azt is, hogy a gondolkodás és érzés, illetve az érzés és gondolkodás szüntelen
folyamata teremt meg egyfajta létállapotot, és ez hatással van a valóságunkra."

Ezért is olyan fontos, hogy kétségbeesés helyett lássuk meg a helyzetben rejlő lehetőséget! Igaz, bezártságunkat talán nem magunk választottuk, de legalább most jobban megismerhetjük önmagunkat és a családtagjainkat. Több időt töltünk egymással, mint szokásosan. Megerősíthetjük az összetartozás érzését ebben a szűk kis közösségben.

Igaz, a hosszas összezártság előhozhat személyes ellentéteket. Lehet, hogy lesznek nehéz napok, amikor egymást elviselni is nehéznek tűnik - de ezek is erősíthetik a családi kötelékeinket. Nem tudunk elszaladni egymás elől, ha problémák merülnek fel a kapcsolatainkban: most végre itt az ideje, hogy megoldjuk azokat!

Felelősek vagyunk magunkért és azért, hogy mire irányítjuk a gondolatainkat!

A legjobb, amit tehetünk, ha nyitott szemmel és szívvel figyelünk a körülöttünk lévő emberekre, de a saját érzéseinkre is. Hiszen a felfokozott érzelem jelez a testünknek. Ennek következtében új gének előállítása zajlik a testünkben, új fehérjék születnek, s mindez befolyásolja létállapotunk minőségét.

Az érzelmeink a tapasztalataink eredményeképpen alakulnak ki. És mindaddig, amíg bizonyos érzelmi állapotban vagyunk (amely a már elmúlt dolgok eredményeképpen jön létre), a gondolataink a múltban ragadnak. Ha ez kellemetlen a számunkra, ne hagyjuk, hogy ez így történjen!

Bízzunk magunkban, hogy a korábbi tapasztalatainkból okulva, egyre jobb megoldásokat találunk, és a legjobbat hozzuk ki bármilyen helyzetből!