Hogyan ne félj az ismeretlentől?

Életünk nagy részét külső környezetünk körülményeire reagálva töltjük, és ebbe beletartozik mindaz, amit nap mint nap látunk, hallunk, megtapasztalunk magunk körül. Ha a hírek között már nehéz úgy válogatni, hogy ne ugyanazt olvassuk minden nap, már csak egy megoldás marad: egyáltalán ne olvassunk híreket? Sokan vannak, akik ezt a megoldást választják. De nem muszáj a homokba dugni a fejünket. Tudatos odafigyeléssel eldönthetjük, hogy mennyire engedjük be a tudatunkba azokat az érzelmeket, amelyeket a negatív információk kiváltanak bennünk. De hogyan?

Dr. Joe Dispenza könyveivel még a tavalyi évben ismerkedtem meg, miután számos előadását videón is megnéztem. Nagy szükségem volt az ő szavaiból áradó hitrendszerre, hogy megerősítsen azokban az elgondolásaimban, amelyeket korábban is helyesnek véltem, de nehéz volt az elmém harmonikus állapotát fenntartani azon körülmények között, amelyekkel az elmúlt évben mindannyian szembesültünk.

Minden helyzet valamilyen "érzelmi kapcsolót" felkattint bennünk. Ha valami ijesztő vagy aggasztó dolog jön szembe velünk, könnyen kizökkenünk az alapvető belső nyugalmi állapotunkból. Ezért nagyon fontos, hogy odafigyeljünk a gondolatainkra - de még inkább, az érzelmeinkre. Hiszen ezekből táplálkoznak a gondolataink is.

Hogyan léphetünk túl a külső körülményeken és teremthetjük meg vágyottéletünket a negatív környezeti hatások ellenére?

Dr. Joe Dispenza és kutató társai szerint nagyon fontos szerepe van ebben annak a láthatatlan energiamezőnek, amely körülvesz bennünket. Ezt kvantummezőnek hívják. Mindannyian folyamatosan információt bocsátunk a kvantummezőbe, és közben mi is folyamatosan fogadunk információkat belőle.

Tehát az életünk nagyobb részét azzal töltjük, hogy reagálunk a külvilág körülményeire. Ez akkor okozhat problémát leginkább, ha a dolgokról alkotott képünk és érzelmeink "beragadnak".
Ha az energiád a múltban van, akkor az energia nem áramlik a jövődbe és az életedben hiába szeretnél te pozitív változást, s akár meg is teszel sok lépést ennek érdekében, mégsem történik semmi. Ez pedig éppen az előbb említett ok miatt történik így.

"Ha minden egyes nap ugyanazok az érzelmeid, és azok kémiailag a következményei a múlt tapasztalatainak, akkor be fogsz ragadni a múltba. Ha ezekre figyelsz, ahová a figyelmedet helyezed, oda helyezed az energiáidat! "

Szó volt már az érzelmek fontosságáról, és hogy nagyon fontos odafigyelni az érzelmeinkre, mivel az érzelem a múlt feljegyzése, és minden érzelem a múltbeli tapasztalatok végterméke. Mi fog történni? Ha ezek az érzelmek irányítják a gondolataidat, a múltban gondolkodsz. Ez pedig megakadályozza, hogy jó dolgok áramoljanak az életedbe.

A legtöbb ember az ismert, kiszámítható dolgokhoz ragaszkodik, mert számukra az ismeretlen túl bizonytalan, kiszámíthatatlan, ezért túlságosan ijesztő. Ilyenkor hiába beszélnek a vágyaikról, és akár még tesznek is érte dolgokat, ha közben tudatalattijuk a hiányra, az értéktelenségre van programozva. Tehát az elméjük és a testük szemben áll és nem tud létrejönni az áramlat az életükben. Pedig az egyetlen alkalom, amikor megtapasztaljuk az áramlatot, akkor van, amikor belépünk az ismeretlenbe, és nem tudjuk előre jelezni az eredményt!

"Biztos, hogy ez kényelmetlen, kiszámíthatatlan. De ez az az űr, az ismeretlen helye az, amiben a csoda történik. (...) Csak akkor láthatjuk az új jövőt, ha legyőzzük önmagunkat."

Ugye, most már érthetőbb, miért olyan fontos, hogy ne a múlt lencséjén át lássuk a dolgainkat, hanem figyeljük arra, amit erősíteni akarunk? Hiszen, ami iránt erős, csaknem szenvedélyes a szándékunk, és erősen fókuszálunk rá, szinte "tapasztalat" az elme számára. Aki meg tudja haladni önmagát, és elkezd arra a jövőre gondolni, amit erősíteni akar és ebben igazán eltökélt, ezzel elkezdi létrehozni a tapasztalatot az elméjében.

Mi lenne, ha minden egyes nap ezt tennéd: hogy többé nem fektetsz energiát a múltba, hanem helyette a most még ismeretlen jövőbe fekteted az energiáidat?