A változás 7 akadálya
Mindannyian arra törekszünk, hogy boldogok és elégedettek legyünk. Legalábbis kezdetben ez a cél. Aztán idővel, ahogy szembe jönnek velünk a problémák, döntenünk kell: szembe szállunk a nehézségekkel, és megküzdünk velük - vagy csak lavírozgatunk, és egyre inkább sodródunk az árral, "lesz ahogy lesz" alapon?!
Hosszú távon ez nem egy jó életstratégia, ahogy az sem, ha tologatjuk-halogatjuk a dolgokat, például ilyen címen: "majd, ha találok egy jobb állást", "majd, ha a gyerekek nagyobbak lesznek", stb. - csakhogy az idő rohan, és mi egyre jobban belefáradunk a megszokott, kényelmesnek tűnő, de
valódi boldogságot és valódi elégedettséget nem adó életünkbe. Milyen sokan elmondhatják ezt magukról!...
Pedig amikor elkezdtük a "nagybetűs" ÉLETET, mennyi tervünk, célunk és reményünk volt! Aztán ezek valahogy kikoptak a tudatunkból, mert folyton csak a napi dolgok, a rutincselekvések, vagyis a "túlélésért" folytatott napi küzdelmek szívták le az energiáinkat. Pedig lehetett volna másként!
Az alábbiakban hét pontba szedtem azokat a sarokpontokat, amelyek leggyakrabban a gátjai annak, hogy idő korunkban elégedetten dőlhessünk hátra, és azt mondjuk: "megtettem, ami tőlem telt, és hálás vagyok azért, hogy ilyen jó élet adatott meg nekem".
Tehát, ha az alábbiak igazak rád, érdemes átértékelni, hogy jó irányba tart-e az életed?
1. Mindig az elvárásoknak próbálsz megfelelni, lehetőség szerint belesimulsz a környezetedbe, mert ha kitűnnél, zavarba ejtő lenne a számodra, és rosszul tűröd a kritikát. Ezzel a megoldással viszont attól is megfosztod magad, hogy bezsebeld mások dicséretét, amitől pedig többnek, erősebbnek éreznéd magad.
2. Vitás helyzetben inkább te engedsz: inkább csöndben maradsz, mint alul maradj egy konfliktusos helyzetben. Könnyebbnek érzed lenyelni a véleményedet, mint kiállni magadért. De gondold meg: melyik tesz inkább jót az önbecsülésednek?
3. Könnyen esel abba a hibába, hogy mások véleményét kritikátlanul kövesd. Tudod, hogy ezzel akaratlanul is alárendelt szerepbe helyezed magad? Ha csak azért követsz egy nézetet, mert így nem kell magadra irányítani a figyelmet, és inkább elnyomod a személyiségedet, ezzel a felelősséget a csoportra helyezve, egyúttal az életed irányítását ki kiadod a kezedből.
4. Igyekszel az energiáiddal takarékosan bánni, és nem tartod fontosnak a tanulást. Csak akkor ülsz be az iskolapadba, vagy csinálsz végig egy e-learning tanfolyamot, ha kényszerítve érzed magad, mert ezt várják el tőled a munkahelyeden. Azonban, ha "szintet akarsz lépni", azért tenni kell: muszáj fejlődni!
5. Túl sokat panaszkodsz: az életed negatív eseményeit szívesen megosztod másokkal, mert szükséged van az együttérzésükre, törődésükre, amikor úgy érzed, elönt az önsajnálat a saját meg nem valósult álmaidért, pedig ezzel az energiával akár tehetnél is pár lépést a céljaid eléréséért.
6. Inkább megfigyelsz másokat, és arra helyezed a hangsúlyt, hogy meglásd a hibáikat, mert addig se kell a saját gyengeségeiddel vagy hiányosságaiddal szembesülnöd. Izgalmasabbnak találod, hogy inkább másokat elemezz és kritizálj, ezt pedig szívesen meg is osztod másokkal, különösen ha
valakiről valami jó sztorit tudtok kibeszélni... Ez azonban ismét csak arra jó, hogy elnyomd a belső hangot a fejedben, amely saját magaddal szeretne jobban megismertetni... Ne félj tőle! Ha valami nem tetszik magadon, változtathatsz rajta!
7. Nem érzed magad elég jónak vagy elég okosnak/ügyesnek ahhoz, amire pedig a lelked
mélyén vágysz. A belső félelmeid felcímkézése és megoldása helyett inkább kompromisszumokat kötsz magaddal: halogatsz, és meggyőzöd magad, hogy nem is lenne igazán jó ötlet, hogy belekezdj. Honnan tudod, hogy úgyse sikerül, ha bele sem kezdtél soha, hogy ez kiderüljön?!
Biztos vagyok benne, hogy vég nélkül lehetne folytatni a sort, hogy mi mindent nem teszünk meg kényelemből vagy kishitűségből, amivel pedig saját magunkat zárjuk el annak az esélyétől, hogy közelebb kerüljünk ahhoz az élethez, amiről fiatalabb korunkban álmodtunk...
Nézz szembe magaddal a tükör előtt, és kérdezd meg a tükörképedtől: eleget tettem magamért? Ha úgy találod, hogy nem tettél meg mindent, amit lehetett volna, ne keseredj el. Még most sem késő valami újba kezdeni!