A gyanú árnyéka

A hatalmas Boeing 787 Dreamliner közel háromszáz fős utazóközönséget képes befogadni. A fedélzeten  több tucatnyi hangos, vidáman nevetgélő fiatal turista próbálja kényelembe helyezni magát. Többen egyforma, színes trikót viselnek, nyilván valamilyen sporteseményre utaznak. Egyik-másik megragadja az alkalmat, hogy megörökítse a felszállás pillanatait.

"Milyen idegesítő és közönséges szokás ez a folyamatos szelfizés" – gondolja megvetően. Napszemüvege mögül kitekintve, enyhe kárörömet érez, amikor az utaskísérő megkéri a társaság tagjait, hogy kapcsolják ki és tegyék el a mobiltelefonjaikat. Persze, az izgatott ifjak így sem bírnak nyugton maradni: folyamatos halk moraj hallatszik felőlük.

"Vajon másokat ez miért nem zavar? Vagy csak mindenki más nagyon udvarias és toleráns ezen a gépen?" – Fensőbbséges pillantással néz körül. Természetesen az ő jólöltözöttsége kitűnik a többi utas közül. Mellette egy középkorú hölgy olvas, az előtte lévő üléseken csendben beszélgető férfiak kopaszodó tarkóját látni. Valószínűleg üzleti úton vannak. Öltözetük alapján ők is a középosztály tagjai, csakúgy, mint a környéken minden más utazó. "Bárcsak mégis lett volna türelmem várni a következő gépre, azon talán lett volna hely az első osztályon." – Clarissa nagyot sóhajtva próbálja magát megadni a helyzetnek: mást úgysem tehet.

Mit sem törődve szépen elkészített frizurája épségével, fülhallgatót tesz a fejére: így legalább a környezete hangjai nem fogják zavarni. Fáradtan lehunyja a szemét, és hátradől. De így sem utazhat kellemesen. A repülőgép légterében összekeveredik az olcsó pacsuli- és izzadságszag. Bár a légkondicionáló kiválóan működik a legmodernebb igényeket is kielégítő utasszállítón, az ő érzékeny orra minden ilyesmit kiszűr és a közönséges szagokra mindig kifejezetten allergiás volt. Most különösen zavarónak talál mindent, ami nem felel meg az igényeinek. Lehet, hogy huszonéves korában még rugalmasabban tudta volna kezelni az ilyen szokványos körülményeket, de azok az idők elmúltak.

Azóta jobb körökben forog, s az ember mindig csak előre és felfelé tekintsen. Többé nem elégedhet meg az átlagos színvonallal. . Hiba volt a másodosztályra jegyet váltani. Alig várja, hogy a gép leszálljon végre Budapesten, és találjon egy kulturált taxist, aki minél gyorsabban elviszi őt a Hotel Corinthiába. Ott foglalt szállást a számára Janet, a mindenes ügynöke.

De addig még legalább három órán át türelemmel kell lennie és elviselnie a körülményeket. Két és fél óra lesz a repülés, plusz még a legjobb esetben is negyven perc, amíg egy ügyes taxis átverekedi magát a fél magyar fővároson. Kora este lesz, mire megérkezik.

– Üdvözöljük tisztelt utasainkat. Kérjük, kapcsolják be öveiket, és állítsák vissza az ülést alaphelyzetbe – hallatszik a szokásos felszállás előtti utasítás a hangszórókból, majd a női géphangot a pilóta beköszönése váltja fel.

Az erőteljes baritonnal rendelkező férfi magabiztos hangon elmagyarázza, milyen útvonalon fogják megközelíteni a célállomást, és milyen időjárásra lehet számítani ez idő alatt. Clarissát ez a legkevésbé sem érdekli. Oldalvást pillantva a szokványosnál valamivel nagyobb ablakon át látja, és a finom rázkódásokból érzi is, hogy a British Airways gépe gurulni kezdett a kifutópályán. Még tesznek egy kört a lutoni repülőtér aszfaltján, mire a felszállási engedélyt megkapják, és végre emelkedni kezdenek.

A délutáni napfény időnként megcsillan a gép szárnyán, ahogy a vékony felhőrétegen áttör a Boeing 787-es. Az asszony csak egy kis fülzúgást érez, ahogy a repülő orra negyvenöt fokos szögbe emelkedik, majd – a kiszabott ezerkétszáz méteres repülési magasságot elérvén – visszaáll egyenesbe. Mivel ebéd óta nem evett semmit, a gyomra ezúttal cseppet sem bolydult meg.

Az idegesítő útitársak nem teszik könnyebbé az utazást, s a fejében kavargó gondolatok nem hagyják pihenni. Kimerülten, elgyötörten várja, hogy végre leszálljon a gép. Legalább a taxival szerencséje van: gyorsan talál egy morc arcú sofőrt, aki nem töri magát azzal, hogy utasát történetekkel vagy látnivalók mutogatásával fárassza. Extra borravalót ígér, ha a taxis a szokásosnál gyorsabban szállítja el a szállására. Az ügyes vezető mindenhol megtalálja az egérutat, és rekordidő alatt érnek oda a magyar főváros egyik legjobb szállodájába.

A Hotel Corinthia bejáratnál álldogáló londiner gyorsan felismeri a taxiból kipattanó utas türelmetlenségét, s már ott is terem, hogy felajánlja szolgálatait. Megragadja az asszony poggyászait, s gyors léptekkel követi a a szálloda ajtaján beviharzó dámát.

A szobájába érve, igyekszik túltenni magát a kényelmetlenségeken, s a célra fókuszálni. Vissza kell szereznie Tibort. Ennél fontosabb szerepe talán még nem volt. De nehezebb sem: mindent be kell vetnie. Még akár azt is, hogy felkeresse férje erdész barátját – akit a férfi szinte a testvérének tekint és nagyon ad a véleményére –, és rávegye: beszélje le Tibort a válásról. Utálkozva elhúzza a száját, ahogy a kitűzött feladatra gondol. Ez nem lesz könnyű menet. Eddig egyszer találkozott az erdésszel, és nagyon nem sikerült egymást megkedvelniük… Még szerencse, hogy Lazlo vagy Laslo – végül is, mindegy mi a neve –, ért egy keveset angolul.

A papírok már elindultak a maguk útján és neki fogalma sincs arról, hogy működik a magyar jogrendszer. Ezt az információhiányt nem engedheti meg magának: kell egy ügyvéd, egy jó nevű magyar jogász, aki majd eligazítja a válási procedúra menetében, vagy a lehetséges forgatókönyvekben. Mert mindig van más megoldás.

Miközben ez végigfut az agyán, Clarissa keze villámgyorsan jár: öt perc alatt otthonossá teszi a hotelszobát. A fürdőkád csapját megnyitva, a forró gőz kellemes meleg párája kezd terjengeni a fürdőszobában, az aromaterápiás tusfürdő illata csakhamar belengi a levegőt. Semmi másra nem vágyik most, mint egy kellemes fürdőzésre, ellazulásra – s hogy alaposan átgondolja, mit tegyen.

A mosdó feletti tükörbe pillant, s miközben felcsavarja a haját, alaposan szemügyre magát. A nyakán és a mellén már nem olyan feszes a bőr, mint egykor, de azért nincs oka a panaszra. Büszkén elmosolyodik: nyugodtan letagadhatna vagy tizenöt évet. Persze, nem bízott mindent a jó genetikára. A sok torna és a drága bőrfeszesítő krémek mellett olykor plasztikai beavatkozások segítettek rajta. Erről persze az orvosán kívül senki nem tud. Még Tibor sem. Valószínűleg észre sem vette, hogy évek óta nem öregedett a külseje. "A férfiak sosem veszik észre az ilyesmit, egyszerűen csak elvárják, hogy tökéletes légy" – gondolja megvetően, mialatt a kádba lép. Kényelmesen elhelyezkedik, végigsimít a bőrén, hátrahajtja a fejét, és máris jobban érzi magát.

Ám nem bír szabadulni a gondolattól, hogy Tibor egy másik nő miatt hagyja ott. Elhatározza, hogy felfogad egy magándetektívet.

A kádból kiszállva máris a telefonért nyúl. A recepciós lány egy picit elcsodálkozik azon, hogy az alig félórája érkezett angol hölgy máris ügyvédet és nyomozót keres, de megígéri: utánanéz, ki a legjobb, akit elérhet.

*********************************************************************************************************************

A történet folytatódik!!! (KLIKK IDE, ha látni szeretnéd az összes közzétett fejezetet!)

A legnagyobb karmikus leckéket általában párkapcsolatainkon keresztül tanuljuk meg. Minden élethelyzetünk azt a célt szolgálja, hogy tanuljunk és fejlődjünk az életünk során.
A SZINASZTRIA - Időtlen szerelem című regény azt meséli el, miképpen változhat meg a gondolkodásunk az álmaink üzenete által, és mit tanulhatunk meg karmikus vonatkozásban a párkapcsolatainkról.

IDE KATTNTVA EGYBEN IS MEGVÁSÁROLHATOD A REGÉNYT KEMÉNYKÖTÉSŰ KIADÁSBAN VAGY ONLINE