Túl a komfort zónán
Több volt munkahelyemen is előszeretettel alkalmazták oktatások, továbbképzések során a bűvös "lépj ki a dobozból" vagy "merjünk kilépni a komfort zónából" kifejezéseket. Hiszen ahhoz, hogy valaki meg tudjon felelni a modern munkahelyi követelményeknek, folyamatosan tovább kell képeznie magát.
A kényelmi zónánk kiterjesztése túl is terjed a képzéseken megszerezhető ismereteken: az újabb és újabb technikai lehetőségek eleve új környezetbe helyezték a tanulást. Most még inkább, mint valaha - manapság sok mindent másképpen csinálunk, mint a "covid" előtti időkben...
Sok minden megváltozott világunkban a járványhelyzet miatt
Tavaly az élet komoly lecke elé állított mindannyiunkat. A legtöbben azzal szembesültünk az utóbbi egy évben, hogy másképpen tanulunk, másképpen dolgozunk. A munkahely és az otthonunk térbeli értelemben már nem különül el, s bár ennek bizonyos előnyeit is élvezhetjük, sokak számára minden korábbinál jelentősebb kihívást jelent egy ilyen helyzet esetén a dolgozói lét és a családi élet feladatainak elkülönülése. Túl kellett tehát lépni a komfort zóna keretein.
Sokan vagyunk olyanok, akik a személyes munkahelyi élményeket kényszerültek nélkülözni hosszú időre, sőt ez az állapot legtöbbünknél még most is tart. Mások számára ez ennél sokkal drasztikusabb változást jelentett, hiszen az állásuk megtartása is nehézségekbe ütközött, így más lehetőségek után kellett nézniük. Jó esetben el tudtak elhelyezkedni valahol, de talán teljesen más területen, mint amiben korábban dolgoztak. Ez komoly személyiségváltozásokkal járhatott, és arra kényszerített mindenkit, hogy átértékelje a képességeit, és erőfeszítéseket tegyen új tapasztalatok elsajátítására.
A "doboz" falai sokaknál kényszerűségből dőltek le
Fel volt adva a lecke, hogy mit kezdünk azzal az új helyzettel, amibe belekerültünk. Ebben a szituációban igen nagy jelentősége volt az élethez való pozitív vagy negatív hozzáállásunknak, és az önmagunkba, saját lelki erőforrásainkba vetett bizalomnak.
Az első hetekben a "túlélési ösztönök" erősödtek fel, és azt mondogattuk magunknak: csak egy rövid ideig kell kibírnunk, és a nyári hónapok enyhülésében bíztunk - bár sejthető volt, hogy az őszi és téli hónapok sem lesznek könnyűek.
"Az élet nem arra való, hogy mindig jól járjunk. Az életbe bele kell férnie kudarcoknak, vereségeknek, újrakezdéseknek is. Ez kifejleszt bennünk olyan tulajdonságokat, lehetőségeket, megismeréseket, amelyek a mindig párnázott úton rejtve maradnának." (Popper Péter)
Nehezen lehet hónapokig folyamatosan túlélő üzemmódban lenni. A szervezet lelki energia tartalékai kimerülnek, nem is beszélve az immunrendszerünk egyensúlyáról, melynek nem tett jót a hosszú bezártság, a mozgásszegény életmód, és az aggódás. Éppen ezért a legfontosabb teendőnk ebben az időszakban az volt - és most is az! - hogy próbáljunk minden ellenére pozitívnak lenni. Hiszen pont arra van most szükség, hogy a régi életünk romjain valami újat teremtsünk!
Ha másra nem is volt jó ez az időszak, arra mindenképp, hogy felismerjük: amennyiben túl tudunk lépni a saját tudatunk, belső hitrendszerünk korlátain, nagyobb eséllyel tudjuk működtetni a kreatív energiákat, és több esélye van annak, hogy jó döntéseket hozunk, változtatva a korábbi hozzáállásunkon. De megéri, mert ha sikerül felülemelkednünk az élet nehézségein, teljesebbnek, szabadabbnak és elégedettebbnek fogjuk érezni magunkat, ami segít átjutni a problémákon is!
Te mit gondolsz erről? Változott az életed az elmúlt évben? Milyen új ismereteket szereztél?
A cikk alján találsz egy szövegdobozt. Kérlek, írj pár sok a saját tapasztalataidról!