Sorsfordító beszélgetés

Túl sok váratlan dolog történt velem egy nap alatt… Igaz, az elmúlt hetek is rendkívüli változásokat hoztak az életembe. Össze vagyok zavarodva, és válaszokat szeretnék kapni a lelkembe toluló kérdésekre.

Kikeresem a telefonomból Tibor számát, és már majdnem elindítom a hívást, amikor eszembe jut: itt mindennek füle van, az ajtókon csak a suttogás nem hallatszik át. Az erkélyre sem mehetek ki, ugyanaz a helyzet: a meleg miatt az összes ablak kitárva.

Úgy döntök, inkább kimegyek a közeli játszótérre. A gyerekek már ilyenkor otthon vannak, ők is vacsoráznak. Ott nyugodtan tudok majd telefonálni. A szüleim persze elcsodálkoznak, hogy máris újra elmegyek. Lassan megszokják, hogy nem minden lépésemről kell tudniuk. Anyám arcán persze látom a rosszallást. Nem foglalkozom vele. Felkapom a kardigánomat, és indulok.

A régi kedves, szeretett játszótéri pad jó ismerősként üdvözöl. Gyorsan tárcsázom Tibor számát.

– Végre hallom a hangod. Hiányzol, édes. Kerestelek… – hadarja egy szuszra.

A hangját hallva megnyugszom, hogy a testi épségével minden rendben van. Mégsem tudok megfeledkezni az elmúlt napokban bennem dúló érzelmi viharokról.

– Szia. Sajnálom a hétvégi viselkedésemet… – nyögöm a telefonba.

– Semmi baj. Megértelek. Összezavarodtál. Én vagyok a hibás, mert nem mondtam el mindent, amit tudnod kellett volna. Mentségemre szolgáljon, nem akartam az időt kényelmetlen témákkal tölteni, csak jól akartam magam érezni veled, és élvezni a társaságodat…

Letaglózva hallgatom a szavait. Szégyellem magam, amiért az elmúlt alkalommal olyan goromba voltam vele, és nem tudom, hogyan folytassam a beszélgetést.

– Mondták otthon, hogy kerestél…

– Igen. Így van. Legalább találkoztam az édesapáddal… Kedves ember.

Ő valóban ilyen. Nem tesz fel fölösleges kérdéseket, és nem kombinál. Szerencse, hogy Tibor nem az anyámmal futott össze. Valószínűleg neki egyből száz kérdése lett volna hozzá.

– Találkozzunk. Hiányzol – hallom újra a telefonban.
Tibor hangja aggodalmas, sürgető.

– Rendben. Találkozzunk. De te hol vagy most?

– Egy kiskocsmában. A házatok közelében…

– Az Illatozó csészében?

– Igen, azt hiszem, az a neve. Muszáj beszélnünk! Nagyon várlak, kincsem… Gyere, siess – kéri, kissé rekedtes, elfúló hangon.
Bár az érzésem azt súgja, hogy így tegyek, a végtagjaim nem akarnak megmozdulni. Egész testemben remegek.

– Most nem igazán tudok odamenni… – bizonytalankodom.

– Adj egy kis időt, jó? Később felhívlak…

Tanácstalanul nyomom ki a telefont. A sírás fojtogat. Ott vár rám egy nagyszerű férfi az utca túlsó végén, aki talán igazán szeret, és én sem vagyok közömbös az irányában. Borzasztóan hiányzik, és a legszívesebben rohannék hozzá – de képtelen vagyok megtenni.

Fogalmam sincs, mitévő legyek. Az eszemre, vagy a szívemre hallgassak? Vagy egyszerűen csak bízzam magam a történésekre? Nehéz döntés. Meg kellene nyugodnom. Ilyen állapotban nem lehet jó döntést hozni!

Az elmúlt hetekben gyakran tettem fel a kérdést magamnak: miért olyan fontos nekem ez az ember? És ha fontos, miért nem merek egy kicsit jobban bízni benne. Lehet, hogy igazából saját magamban nem bízom eléggé? Attól tartok, hogy – az álmomhoz hasonlóan – ellene fordulnék, és rossz véget ér az egész kapcsolat.

Vajon nagy ostobaság azon töprengeni, hogy milyen viszonyban lehettünk az előző életünkben, és kinek kell törlesztenie? Most pedig újra egymás útjába kerültünk, hátha ezúttal okosabbak leszünk? Tekla szerint ilyenek az ikerláng szerelmek: mindig keresik egymást, és összetalálkozva szikrát lobbantanak, mindent felégetve, hogy aztán újra egymást kutassák. Hátha egy következő életünkben sikerül a szellemiség magasabb fokára jutva elviselni a másikat. Hogy megtanuljuk végre a leckét. De ha elbukunk: még több nehézséget kovácsolunk magunknak…

Mit is mondott Tekla a múltkor, amikor úgy elrohantam?

"Talán a karmátokban rejlik a magyarázat. Mert az kétségtelen, hogy erős karmikus kötődés van köztetek, nézd csak meg a két horoszkóp összevetését! A Nap és a Hold kapcsolódik egymással, a férfi és a női oldalt szimbolizáló planéták erre utalnak. Ráadásul a főtengelyek azonos irányba mutatnak és több fontos bolygó majdnem ugyanott áll. Köztük a legfontosabb sorsbolygó, a Szaturnusz, ami mindkettőtök horoszkópjában megjelenik, méghozzá szinasztriában, ugyanabban a pozícióban! Ez is a közös karmát mutatja."

Szerinte valójában időtlen-idők óta közünk van egymáshoz Tiborral. Ezért találtuk meg olyan könnyen a hangot már az első beszélgetésünkkor. Erre utalnak a hasonló álmaink is.

Oké, tegyük fel, hogy így van. De mire jó ez az egész? Olyan sok a zavaró körülmény! Ebben az életünkben miért éppen most kellett egymásba bonyolódnunk?

*********************************************************************************************************************

A történet folytatódik!!! (KATTINTS IDE, ha szívesen elolvasnád az összes közzétett fejezetet!)

A legnagyobb karmikus leckéket általában párkapcsolatainkon keresztül tanuljuk meg. Minden élethelyzetünk azt a célt szolgálja, hogy tanuljunk és fejlődjünk az életünk során.
A SZINASZTRIA - Időtlen szerelem című regény azt meséli el, miképpen változhat meg a gondolkodásunk az álmaink üzenete által, és mit tanulhatunk meg karmikus vonatkozásban a párkapcsolatainkról.

VÁSÁROLD MEG A REGÉNYT EZEN AZ OLDALON KEMÉNYKÖTÉSŰ KIADÁSBAN VAGY ONLINE!