Mennyire kiszámítható a Végzet?

A sötétség leszálltával egyre jobban megélénkült a kis kávézó forgalma. A társaság zömét nevetgélő, halkan beszélgető fiatal társaságok és párocskák tették ki. Kellemes, romantikus illatot hozott be a szél a nyitott ablakokon. Tibor mélyen beszívta az este aromáját. Eszébe jutott az elmúlt hétvége. Szerette volna folytatni, ami elkezdődött akkor, de sejtette, hogy ez nem lesz olyan egyszerű.

A kávézó halk morajába ekkor zene csendült: a nemrég érkezett fiatalok beizzították az ősrégi zenegépet. Jól tették: a vidám ritmusok, az élete boldogabb időszakát idéző dallamok segítenek könnyebben múlatni az időt. Tibor hamarosan azon kapta magát, hogy ujjai ütemesen verik az asztalt. Ekkor kapott észbe: már húsz perce vár a lányra, aki azt ígérte, hogy visszahívja. Vajon megteszi? Ennyi idő ide is érhetett volna. Ez kellemetlen érzéssel töltötte el.
A pulthoz lépett, kért egy hosszúkávét. Valami erősebb esett volna igazán jól, de alkoholt nem ihat, hiszen kocsival van. Egyébként is, hátha mindjárt belép az ajtón Viktória...
Elmélyülten gondolkodott, s közben önkéntelenül beharapja az alsó ajkát. Arra gondolt, hgoy talán érdemes volna újra megcsörgetni a lányt, de úgy döntött, ad még neki néhány percet, hátha csak később tud ideérni. Kávéjával a kezében, de kissé rezignáltan foglalta el újra a helyét egy az ajtótól távolabbi sarokban, szemben az ajtóval.

Egyre csak a reptéri megismerkedésükre tudott gondolni. Az első perctől úgy érezte, rendkívüli találkozás történt akkor, amikor abban a varázslatos pillanatban azt a szempárt meglátta. Valami nagyon mélyen mozdult meg benne, mintha mindig is ezt a tekintetet kereste volna. Hogy pontosan mitől volt olyan különleges, nem tudta volna megmondani, de a lány mágnesként vonzotta őt. Tudta: meg kell szereznie, meg kell ismernia, a magáévá kell tennie őt! Ha Viktória sejtette volna, hogy már az első perctől milyen buja vágyak ébredtek benne, valószínűleg pillanatok alatt elmenekült volna. Így is meglehetősen bizalmatlanul fogadta a közeledését.

Felidézve a saját viselkedését, belátta: megpróbálta lenyűgözni Viktóriát, és egy olyan világot tárt elé, amiről azt gondolta, vonzó hatással lesz rá. Hiszen a korábban megismert fiatal nőket vonzotta a csillogás, a gazdagság, az elit programok… De Viktóriát mintha sokkolta volna mindez. S ha ez nem lett volna elég, Clarissa is képbe került – ráadásul a legrosszabb pillanatban. A lány jogosan gondolhatta azt, hogy becsapja és csak kihasználta. Mert innen nézve valóban úgy tűnt, minden körítés csak egyet szolgált: hogy az ágyban kössenek ki. Viktória próbált eleinte tiltakozni, de aztán elsodorta őt a férfi energikus közeledése. Nem is sejtette a lány, mennyi önmegtartóztatással járt Tibor számára az is, hogy heteken át alig érhetett hozzá. És még így is, talán valóban túl gyors volt számára a tempó, ahogyan közelebb kerültek egymáshoz.

"Nem lett volna szabad azokhoz a nőcskékhez mérnem őt, akiket az elmúlt években megismernem. Bocsánatkéréssel tartozom neki. Hiba volt váratlanul lerohannom. Előbb el kellett volna mondanom, ki vagyok valójában, és mi minden történt velem azt megelőzően, hogy találkoztunk. Őszinteség nélkül nincs bizalom. Bizalom nélkül nincs jövője egy kapcsolatnak… Ezt én tudom a legjobban. És nem voltam tekintettel erre a fontos tényezőre" – korholta most magát, talán már túl későn.
Egyre nőtt benne a rossz érzés. Túl sok idő telt el a legutóbbi beszélgetésük óta, és egyre biztosabbnak tűnt, hogy Viktória többé nem szeretné látni őt. Hiába csörgette meg újra, a telefon kicsengett, de senki nem vette fel.

Tibor csalódottan sóhajtott. Felhörpintette a maradék a kávéját, illően elköszönt a csapostól, majd a kihalt utcára lépett. A derengő párában a hold fénye halványan szűrődött át a felhőkön. Üres utca, üres élet. Mit ér a pénz, a gazdasági siker, társadalmi elismertség, ha nincs, akivel megoszthatná az otthonát? Hűvös szellő söpört végig az utcán, alaposan megrázva a bokrok és fák lombját. Megborzongott, összehúzza a kabátja gallérját.

Tibor, fejét lehorgasztva, a kocsijához lépett. Hamarosan felbőgött a motor: dühödten, vádlón, porfelhőt szikrázva hajtott el az autó. A járda mellett öreg fák hajladoztak a szélben. Mögöttük egy árnyék mozdult meg. A vékony alak jó ideje álldogált már a sötétben, egy vén hársfa törzsétől rejtve. Egy kisírt szempár nézett a kocsi mögött szálló füstfelleg után.

*********************************************************************************************************************

A történet folytatódik!!! (KATTINTS IDE, ha szívesen elolvasnád az összes közzétett fejezetet!)

A legnagyobb karmikus leckéket általában párkapcsolatainkon keresztül tanuljuk meg. Minden élethelyzetünk azt a célt szolgálja, hogy tanuljunk és fejlődjünk az életünk során.
A SZINASZTRIA - Időtlen szerelem című regény azt meséli el, miképpen változhat meg a gondolkodásunk az álmaink üzenete által, és mit tanulhatunk meg karmikus vonatkozásban a párkapcsolatainkról.

VÁSÁROLD MEG A REGÉNYT EZEN AZ OLDALON KEMÉNYKÖTÉSŰ KIADÁSBAN VAGY ONLINE!