Gavallér gesztus váratlan megoldással

Az utazás végére be kellett látnom, a kezdeti bosszantó viselkedése ellenére végül nagyon jól éreztem magam vele. Ez az érzés pedig kétségkívül kölcsönös volt, hiszen még akkor sem mondott le a társaságomról, amikor a reptéri terminálból kifelé ballagtunk.  

Volt egy fontos tényező, ami engem nagyon is zavart: akármennyire is egy igazán vonzó és ereje teljében lévő férfi Tibor, mégiscsak ott tornyosul közöttünk vagy húsz év.
Megérkezett a taxi, amelyet nem sokkal korábban ő rendelt oda. A sárga kockás kocsi láttán kissé újra a Nagy Almában éreztem magam. Aztán kapcsoltam: ez nem lesz így jó. Hiszen két járművet kellett volna kérnie! Egy kissé csalódottnak éreztem magam. Az arcomra is kiülhetett a véleményem, mert Tibor huncutul rám kacsintott.
- Nem szállsz be? - kérdezte.
- Oké, de akkor te mivel mész haza? - néztem rá gyanakvón.
Minek néz engem ez az ember? Hallottam róla, hogy vannak légikisasszonyok, akik az út végén szívesen szobára mennek egy-egy szimpatikus utassal, és biztosan sok más utazó között is szövődik egyéjszakás kapcsolat - de hogy rólam is ezt feltételezheti valaki?! Hát ezért kellett a bor? Ezért próbált megcsókolni?! Meddig akar elmenni? A feltételezett hátsó szándék felzaklatott. Villámló tekintettel méregettem, és már éppen megvádoltam volna, amikor egy kedves gesztussal megkérdezte:
- Elvihetlek?
- Mégis, hová... - kezdtem bele dühösen, de a következő mondata belém fojtotta a szót. - Egyfelé megyünk, hölgyem - mosolygott jelentőségteljesen. Kinyitotta a taxi ajtaját, és lovagias mozdulattal invitált a beszállásra. Aztán kimondta a célállomás nevét: a városét, ahol a gyermekkori otthonom vár rám.

(2. fejezet - A szinasztria)

A könyv megrendelhető fizikai formában vagy e-könyvként.
Kattints IDE és válaszd ki a neked megfelelőt!