Ellenség vagy megmentő?

2020.09.22

Lassan süppedek bele az álomképek fantáziavilágába. A tudatom mélységeiből tör fel egy halovány emlék. 

Álmomban egy elhagyatott vidéken járok, ahol ismerős hatalmas fák és dús aljnövényzet vesznek körül. Térdig érő füvet tapos puha bőrcsizmába bújtatott lábam, kezemben egy kantárszár. Hátranézek: alacsony sötétszürke ló prüszköl a nyakamba. Konstatálom: ez itt az én lovam. Akkor miért is gyalogolok? Fel kellene ülnöm rá. Ekkor hujjogatást hallok.

Lovasok közelednek, a hangok egyre közelebbről jönnek. Vajon barátok vagy ellenségek kerültek az utamba? Nincs időm elmenekülni. Már látom is őket. A közeli nádasból tör elő a hatfős csapat. Időnként hátrafordulnak, íjakat lőnek ki maguk mögé. Ebből tudom, hogy üldözi őket valaki.
Az egyikük meglát, felém ordít. Nem értem a szavát. Lovam izgatottan toporzékol. Indulna tovább. Kitépi a kantárszárat a kezemből, nyerítve hív: menjünk már. Nekiiramodik, mint a szél, nélkülem. Én még mindig csak állok bambán. Közben mellém ér az első férfi. Nem teketóriázik, lehajol, és mint egy darab rongyot, úgy hajít fel maga mögé a lova nyergébe. Reszketve kapaszkodom a férfi derekába. Megcsap a lószőr és az izzadt férfitest szagának elegye.

Elrablóm vagy megmentőm ez a férfi? Az utóbbinak sejtem. De a helyzet továbbra is aggasztó, hiszen láthatóan üldözöttek vagyunk. A lovas íja előtte keresztben átvetve a nyeregkápán, most nyilván éppen miattam nem tudja használni. Én viszont hátra fordulok.
A csapat többi tagja mögöttünk. Magas süveget, színes övvel megkötött köpönyeget viselnek. Próbálom kivenni, milyen nemzet fiai lehetnek, de az erős koncentrálással megint hibát követek el: a túlzott fókuszálás eredménye mindig az ébredés! Így aztán nem tudom meg, kik voltak az üldözők, és hogyan végződött volna az álmom?...

(9. fejezet - A szinasztria)

A könyv megrendelhető fizikai formában vagy e-könyvként.
Kattints IDE és válaszd ki a neked megfelelőt!