Végre szeptember!

Végre szeptember! Miért örülök ennek annyira? Mert talán több idő jut az írásra és a "márkaépítő" tevékenységre, mint a gyerekekkel összezárva. Némi könnyebbséget jelent, hogy a délelőttök szabadok, és teljes gőzzel arra tudok koncentrálni, amit terveztem.

Persze, jó volt sokat együtt lenni, mert pontosan ezt hiányoltam mindig, amikor hétköznapokon estig a munkahelyemen voltam, csak a reggeli rohanás közepette nyílt alkalmam beszélgetni velük, vagy este, amikor már képtelenség volt komolyabb eszmecserét folytatni. Most legalább ezeket bőven bepótolhattuk. De a munkával így nehezen haladtam, legalábbis az ütemezéshez képest mindig lemaradásban voltam.

A nyár folyamán sok hasznos videót megnéztem és számos szakértői cikket elolvastam arról, hogyan érdemes használni a közösségimédia-felületeket. Hetek óta halogattam, hogy az Instragramon is
"elinduljak", és ma végre megtettem, bár még csak ismerkedem-tanulgatom a felülettel. Mindenki azt javasolja, hogy muszáj ott is jelen lenni, mert egyre többen vannak rajta, és "aki kimarad, az lemarad". Ez újabb technikai kihívást jelent nekem. Főleg azért, mert a telefon nyomogatása nem éppen a kedvenc
tevékenységem. Sokkal jobban szeretem verni a billentyűzetet...