Biztosat a bizonytalanért?...

Hívtak volna vissza a munkahelyemre, ahol a vírushelyzet miatti helyzetre hivatkozva májusban felmondtam. Egyelőre nem tervezek ilyet. Örültem, amikor végre kiszabadultam a mindennapos mókuskerékből. Számomra egy régóta tervezett álom vált valóra ezzel.

Tudom sokaknak nagyon nehéz lehetett az elmúlt időszak, de nekem még jót is tett ez a sokak számára áldatlan állapot. Pontot tettem egy ügy végére, ami régóta tervben volt, de korábban nem tudtam elszánni magam a döntésre. Az élet közbeszólt, és segített, mert valahol kényszerhelyzetbe is kerültem a tavaszi karantén okán felhasznált szabadnapok miatt. Számomra ez így volt jó!

Évek óta csak álmodoztam arról, hogy azzal foglalkozhassak végre, ami a szívemből jön. Mindig hinni próbáltam abban az elgondolásban, hogy azt kell csinálnia az embernek, amiben hisz. Az az ember szabad igazán, akinek a munkája a hobbija is, ez erőt is ad... Számomra ezt az írás jelenti, mert
felszabadít, és boldogságot ad.

A nyár elején azt gondoltam, eljött végre az alkalom, hogy bebizonyítsam az igazamat. Valójában a nyár folyamán, gyerekekkel körülvéve, ezt nem teljesen sikerült igazolnom. De most újra itt a lehetőség!

"Néha egyedül kell lennünk ahhoz, hogy a szó legteljesebb értelmében újra önmagunkra találjunk.
Időre van szükségünk, hogy gondolkodjunk, eldolgozzuk az elvarratlan szálakat, felfedezzük a kuszaság mögötti értelmet vagy egyszerűen csak szabadjára engedjük fantáziánkat. Tudjuk, hogy mindezt legjobban egyedül tudjuk megtenni."  (Leo Buscaglia)